2013. szeptember 18., szerda

4.rész

*Stella*

- Köszönöm a tapsot! Jöjjön a mai est utolsó száma, ami nekem egy kivételes kedvencem! Adele- Rolling In The Deep!- mikor megpendültek először a gitárhúrok, szinte visszatértem a gyerekkoromba. Mikor az egyik idősebb lánnyal énekeljük ezt a suliban. És mindenkinek tetszik. Akkor még azt mondták, hogy nem elég erős a hangom ezért nem is hallatszottam a másik lány mellett nagyon. De most ez ellen teszek! Bele adok apait-anyait! Beleéltem magam a számba. Emlékszem mikor is koromban mindig azon álmodoztam, hogy énekes leszek. De akkor mindig előjött a reális énem és azt mondta: „Hogyan lennék én énekes? Nincs is olyan jó hangom…” És akkor mindig jött a suli bunkója és a képembe mondta: „Ilyen szeretnél lenni? –mutat egy énekesre a címlapon- Először talán meg kéne tanulnod énekelni!” De ennyi! Tetszik a hangom az embereknek! És vajon mi lett azzal a kis gonosszal? Azt nem tudom. De nem is baj. Nélküle is van életem.
- Köszönöm ezt a csodás estet, de nekem mennem kell! Jó estét London!- a szünetekkel együtt van most 8 óra. Holnap kilencre jön Kitti gépe. Lehet, hogy kicsit túlzásba vittem, ezt az éneklést? Végülis nem koncerten vagyunk. Na mindegy a közönségnek tetszett – mosolyogtam magamban.

*Louis*


Amióta megtudtam, hogy van még egy testvérem, csak rajta kattog az agyam. Meg akarom keresni. De hol lakik? És hogy fog kinézni, ha azzal állítok oda, hogy Szia Louis Tomlinson vagyok, a te testvéred! Ott kapna szívrohamot. Mit tegye… Megvan! Meg kell látogatnom Eriket! Ő biztos tud nekem segíteni! Viszont akkor vissza kell mennem Londonba. Mindegy legálabb tudok intézkedni minden ügyben. De addig is a kis eldugott lakásomban kell laknom- gondolkoztam magamban miközben pakoltam a bőröndjeimbe
.- Louis, miért pakolsz ?– nem is vettem észre, hogy közben bejött Daisy.
- Visszamegyek Londonba, hogy meg tudjam keresni a nővérkédet.
- Majd bemutatod nekünk is? – jött be a szobámba Pheobe is
- Hát persze Törpök. De most hagyjatok picit pakolni, hogy minél előbb találkozhassatok Stellával – jó egy kicsit hazudtam nekik. De azt még sem mondhattam nekik, hogy: Akkor biztos, hogy bemutatom ha nekem se rakja ki a szűrömet! Na az egy, fura lenne, kettő nem értenék meg. Már csak abban bízok, hogy Stella inkább ájul a karjaimba a meglepettségtől, mint hogy rám csapja az ajtót…

*Stella*

Már reggel hét óta fenn vagyok, annyira izgulok, hogy Kittinek kilenckor megjön a gépe. Gyorsan reggelire megpróbáltam összedobni egy palacsintát. Csak hogy én béna vagyok a konyhában! Az is csoda hogy ezt meg tudtam csinálni háromnegyedóra alatt. Akkor még csináltam hozzá túrót - ami szerencsére nem olyan nehéz –pont úgy, ahogyan én szeretem. Na, ebből rögtön benyomtam 7-et, tudom, hogy sokat eszem, de nem tehetek, róla én ilyen vagyok. Ezért van egy pici pocakom. Amúgy sem szeretem azokat a lányokat, akik csont vékonyak. Miért jó az, ha egy modellnek koplalnia kell a munkájáért? Nem értem… Bár mióta táborba voltam nem eszek olyan sokat, szóval fogytam.  De isten mentsen, nem koplalok! Egy nap háromszor (vagy kevesebbszer, nem vagyok mindig éhes.) kajálok. De az eredeti témához visszatérve a maradék palacsintát betettem a mikróba, hogy ne hűljön ki, a túrót pedig a hűtőbe. Elmosogattam, de nem siettem így máris negyed kilenc lett. annak köszönhetően, hogy bénáztam a konyhában most kapkodhatok a ruha kiválasztásban. Szerencsére öt perc alatt elintéztem és tűrhető külsőt varázsoltam magamnak:
A hajamat egy pink gumival copfba fogtam. Hívtam egy taxit ami 45-re ki is jött. Pont időben, mert a reptérig 15 perc az út. Mikorra odaértem ki fizettem a fuvart és boldogan sétáltam be a várakozóba. Nagyon izgultam mikor megszólalt a hangosbemondó. „ A Magyarországból Londonba tartó gép leszállt” Majdnem sikítottam örömömbe, hogy láthatom barátnőmet. A szememmel kerestem, de nem találtam. Talán mégsem jött? Kicsit szomorú lettem. Viszont valaki megkocogtatta a vállamat. Mikor hátra fordultam Kitti mosolygós arcával találtam szembe magamat.  Rögtön a nyakamba ugrott, csomagjait a földre dobva.
- De régen láttalak- mondta
- Én is téged, de szerintem induljunk haza, biztos hogy fáradt vagy és van otthon palacsinta.
- Most kivételesen jó lett, vagy rendelted?
- Képzeld el most jó lett – vigyorogtam
- Ügyes vagy . 17 éves korodra meg tudsz csinálni egy palacsintát– hát igen. Ő valamennyire tud főzni de, mondjuk ő sem profi szakács.
- De héé, mást is tudok már csinálni. Például Pizzát – bólogattam, mint a kutya.
- Jó békén hagylak csak azért, hogy ezt befejezd. De induljunk, mert fáradt vagyok – nyöszörgött
- Oké, megyünk, nyugodj le, otthon aludhatsz egy jót a saját szobádba.
- Hogy miii? – fordult felém hirtelen. Hát igen meglepetés volt a szobája, de ahogy látom meglepődött – Ne mond! Ez komoly… Ááá! És milyen színű? Nem kellett volna rám költened a pénzedet. De nagyon nagyon nagyon kösziiiii – ugrott a nyakamba már megint.
- Nem mondok el róla semmit! Ha hazaértünk megkajálsz és az én szobámban alszol azért, hogy majd ha felkelsz, véleményt tudj mondani a birodalmadról.
- De gonosz vagy – vágta be a mű durcát, de nem tartott sokáig mikor elröhögte magát a taxiban

2013. szeptember 10., kedd

3. rész

*Stella* *Egy héttel később*

Lassan már egy hete élek az új lakásomban. Anyámék nem kerestek, de az sem lenne tőlük fura, hogy nem is vették észre hogy elmentem. Sokszor Skypeoltam Kittivel, aki mint kiderült, már vagy fél éve hazudott nekem, hogy most elmondhassa, meg tanult angolul beszélni.  Nem lettem rá dühös, miért is lettem volna, ha az ember legjobb barátja meg tanul az ő nyelvén beszélni. Mondta, hogy eljön majd nyaralni Londonba, mire én rögtön azt feleltem, lakjon nálam. Úgyis egyedül élek ebben a lakásban, hát, mért ne?! És akkor kitört belőlem egy hangos sikítás.
- Áááááááááá! Akkor holnap már itt leszel? És miért nem mondtad, hogy most a repcsin vagy? És miért nem mondtad korábban, hogy jössz? És… - nem tudtam folytatni, mert közbe vágott
- Azért mert ezt csináltad volna – nevetett
- Na, jó, de én rohanok össze pakolni, szia!- mondtam majd lehajtottam a laptopomat. Igazából a boltba is leugrottam egy csomó kajáért ugyanis az eddigi hét folyamán csak pizzát ettem. Amúgy még mindig dolgozok, mert kell a pénz kajára. De úgy döntöttem, hogy ma felmondok, mert a pincérkedésemmel amúgy sem kerestem sokat, és nyílt az utca végén egy új klub féleség, amibe élőzenét akarnak nyújtani az embereknek, de még nem találtak fellépőt. Ezért elküldtem a jelentkezésem meg egy videót, arról, ahogyan éneklek, de még nem szóltak vissza. Pedig ott sokkal többet fizetnének… De most csipogott a gépem. Ááá megjött az üzenet! Minden félresöpörve ugrok le a székre, hogy megnyithassam a levelet. Ééééééééés… FELVETTEK!  Na, jó, de most gyors összerakodok. Meg nagyjából kipakolok… szóval úgy kb. mindent csinálok. A szekrényembe beleraktam a ruháimat, elmosogattam a konyhában, letörölgettem a nappaliban. A szobám falára kiragasztottam néhány képet Kittiről, Rólam, olyan képet, amin Kittivel együtt vagyunk… Plusz felposztereztem egy kicsit az ágyam felett. Lett ott One Direction, Demi Lovato, Avril Lavigne és egy Selena Gomez poszter. Most olyan tipikus lányos lett a szoba. A szekrény tetejére felcsaptam a bőröndömet és a birodalmamat így késznek is nyilvánítottam. A másik hálószobát még csak most fogom átalakítani, kipucolni, a bútorokat, amiket már megvettem (igen, a hét folyamán maradt még pénzem, és már bevásároltam arra, hogy Kitti jönni fog) oda tolni a helyére, mert még az sincs készen. Felsöpörtem, és mivel a szoba színe kék, így eldöntöttem, hogy a fehér és a kék szín fog dominálni. Középre egy fehér ágyat tettem, fehér polcot két oldalra, tükör, másik oldalt íróasztal és szekrények, az ágy mellett éjjeliszekrény lett. Szerintem otthonos lett. Mikor ránéztem az órára, az negyed hatot mutatott. Mennyiit? Nekem hatra kell menni, énekelni! Gyorsan bementem a szobámhoz tartozó fürdőmbe (mert, hogy az is van) és letusoltam, hajat mostam, azt egy picit begöndörítettem, de tényleg csak annyira, hogy hullámos legyen, majd fölvettem ezt a ruhát:

Nekem nagyon tetszik, már csak az a kérdés, hogy a közönségnek tetszeni fog-e. Fogtam egy taxit, aminek segítségével pont időben odaértem.
- Szia, te vagy Stella? – kérdezte tőlem egy magas, barna hajú férfi.
- Igen én vagyok. Ön Fred, a főnököm?
- Igen, de kérlek, csak tegezz.
- Akkor, én ma csak három számmal készültem ezek azok. Persze, de csak akkor, ha neked is tetszenek – adtam oda neki három lapot, amin ezeknek a daloknak a kottája volt: Kelly Clarkson-Stronger, Demi Lovato- Heart Attack és Adele- Rolling In The Deep. Figyeltem Fred arcát, amíg átfutja a lapokat, de az érzelemmentes volt. Mikor befejezte a lapok olvasását így szólt.
- Örülök, hogy ilyen számokat választottál, mert ez nem az, az elegáns stílusú étterem. Ide nem azok jönnek, akik egy romantikus vacsorát akarnak, hanem akik egy hangulatos estét szeretnének. Érzem, hogy te leszel a mi emberünk – mosolygott rám, mire én is elmosolyodta.
- Köszönöm Fred. De sietek, még gyorsan eléneklem őket fellépés előtt. Viszlát! – integettem neki, és elindultam az öltözőm felé. Igen, tudom, hogy hol van az öltözőm, mert tegnap már jártam itt. Ott már várt rám a sminkesem, Hayley és a fodrászom,Skyler. Úgy hívom őket, hogy Hay és Sky. Csak nekik ez nem nagyon tetszik… :D Na szóval mikor beléptem már akkor mind a ketten egyszerre kezdtek el magyarázni.
- Stel, az úgy jó, ha kék lesz a sminked és egy kicsit füstös? – Hay
- Stel, ki legyen engedve a hajad, vagy összefogjam? – Sky. És még ehhez hasonló kérdések hangzottak el.
- Lányok!- kiáltottam kicsit, mire csend lett- Hayley, jó lesz a kék füstös smink - mosolyogtam rá barátnőmre- És Sky, a hajamat még nem képzeltem el, úgy hogy rád bízom – küldtem egy mosolyt Skynak is. Körülbelül 15 perc múlva kész is lett a sminkem. Hú, Hay nem semmit csinált! És ennyi idő alatt… Nem semmi a csaj. Akkor Sky vett ’kezelésbe’, és közölte, hogy nincs szíve eltűntetni a kis hullámokat a hajamból, amiket még otthon csináltam, ezért úgy fogja befonni, hogy lógjon a hajam. Erre én meg rákontrázok, hogy de ha be van fonva, akkor hogyan tud lógni. Azt mondta majd meglátom. És 15 perc múlva, teljesítette ígéretét. De hogyan tudnak ezek a lányok ilyen csodás hajat/sminket csinálni, azt nem tudom.

De nekem nagyon tetszik. És még maradt fél órám. Gyorsan átmentem a színfalak mögé, már amilyen gyorsan egy magassarkúban lehet. Ott elénekeltem minden számomat háromszor és így már csak pár perc volt a fellépésig, amin egy kicsit már ideges voltam. Egy idő után megszólalt a mikrofon.
- És most következzen az új énekesünk, Stella Hessler! – mondta a készülékbe azt hiszem Fred, mert nem láttam az arcát. És ilyenkor fogott el az idegesség. Magamon kívüli állapotban voltam, mert a lábaim csak vittek a színpad felé. Mikor felértem rám világított a hatalmas fénycsóva, amitől én hunyorogni kezdtem, de a közönség tapsolt, és néhány gyerek még kiabált is. Itt szállt el minden idegességem és odaléptem a mikrofon elé.
- Jó estét mindenkinek! Ma három számot fogok nektek előadni. Az első demi Lovato heart Attackja – mosolyogtam a közönségre, amikor meghallottam a Heart Attack első akkordjait. Na, itt már egy csepp idegesség sem volt bennem. el kezdtem énekelni, és ilyenkor jöttem rá, hogy élvezem ezt az egészet, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már táncolok is. Én ezt miért nem csináltam még eddig? Miért voltam ennyire ideges? Miért nem hagytam ott előbb a munkámat, ha itt azt csinálhatok amit akarok? És miközben elgondolkodtam vége lett a számnak. Nem mondom, de hú, ennyi tapsot még nem nagyon hallottam. Ennyire jó lettem volna?
- Köszönöm a tapsot de most Kelly Clarksontól a Stronger!
You know bed feels warmer
Sleeping here alone
You know I dreaming colour
And do things I want
You think you got the best of me
You think you’ve had the last laugh
Bet you think that everything
Good is gone
Think you let me broken down
Think that I’d come running back
Baby you don’t know me,
Cause your dead wrong
What doesn’t kill you makes the stronger
Stand a little taller
Doesn’t mean I’m loney when I’m alone…
Egy különös érzés fogott el. A zene a hatalmába kerített. Egy olyan érzés, amit nem lehet szavakkal elmondani. Élveztem ezt csinálni, és a közönség is élvezte, hogy ezt csinálom. Eddig senki sem dícsért meg, csak Kitti mondta, hogy jó vagyok, csak neki nem hittem, mert ő úgy is csak jó dolgokat mond rólam. Ha ezt egyszer elkezded, sosem akarod majd abbahagyni.