Jelentkezzetek a nyereményért ^-^

Sziasztoooook!

Most  nem éppen a One Direction, vagy a blog témájában írok, de szerintem ÉRDEMES ELOLVASNI, mert én is lány vagyok, akik olvassák a blogom többségük (valószínűleg) lány, ezért gondoltam megosztom veletek, ezt a nyeremény játékot ^^ : https://www.facebook.com/pinkpanda.hu?sk=app_362431560557890&app_data  Kattintsatok az itt látható linkre, adjátok meg a kereszt neveteket, és az e-mail címeteket és nyerhettek egy csomó színt tartalmazó smink palettát *--* . Na meg lájkolni kell az oldalt, de szerintem ennyit megér... Amúgy ez a PINK PANDA Magyarország facebook oldal holnap fogja megnyitni a web áruházukat!! Érdemes felnézni arra is, és követni a facebook oldalt, szerintem. Én is jelentkeztem a nyeremény játékra, és az oldalt is követem, és előre láthatólag szeretnék majd tőlük vásárolni is. Annyit kell tudni róla, hogy egy nagyon aranyos, vicces, jófej, kedves lány, Eszti fogja tesztelni a termékeiket, akiben 100%-ig meg lehet bízni! Remélem ti is jelentkeztek a nyeremény játékra ^^ Siessetek, holnapig lehet jelentkezni!                                    xx. ˙watti

7. rész

*Louis*

Fél úton elállt az eső, így már csak gyalogoltam. Nem sokára oda értem a ház elé, és ingadozó bátorsággal, de becsengettem. Egy nő nyitott ajtót, akit semmiképp sem neveznék Stellának. Biztos ő lesz az "anyja"

- Jó napot, Miss Hessler én... - de nem tudtam befejezni a mondatomat mert közbe vágott

- Tudom, hogy ki vagy,Louis!

- De honnan?
- Mikor anyáddal rendeztük a Stellás ügyet, vele voltál

- És akkor megkérdezhetem hogy Stella itthon van-e? - Miss Hessler mögött megjelent egy férfi, aki valószínűleg Stel "apja' .

- Stella talán már egy hete nem jött haza. De lehet, hogy egy és fél - hogy mi a jó frász karika van? Mi a jó isten? És ezek nem szóltak a rendőrségnek? Na meg azt sem tudják, hogy mióta nincs itthon? Ennyire nem érdekli őket?

- Felmehetek a szobájába? - próbáltam megőrizni a hidegvérem,ami úgy látszik sikerült is

- Ja - na, kedves... Elindultam a lépcső irányába azon pedig egyenesen föl. Nyílott négy ajtó. Mindegyik barna volt, csak egy fehér, amin egy papíron lévő zöld manga szem volt rajzolva. Kitalálhattam, melyik Stelláé... tehát benyitottam a fehér ajtón és szembesülnöm, kellett a szoba ürességével. Mindent elvitt, tehát ő akart elmenni, de ahogy éreztem a szülők hangsúlyából ítélve, nem oktalanul... Egy üres szobában állok, amiben csak néhány szekrény, és egy ágy maradt, na meg egy íróasztal. Benyitottam a szobából vezető fürdőbe, ami szintén üres volt. Itt sem jártam sikerrel... Lementem elköszönni  Mr. és Mrs. Hesslertől.

- Viszont látásra, nekem mennem kell!

- Szia! - ennyire nehéz volt megszólalni? Hazafelé hasított belém a kegyetlen tudat, miszerint nem tudom, hogy hol a húgom. Egyáltalán, hol van, mi van vele, jól van, vagy vagy egyáltalán képes eltartani magát...? Olyan sok kérdést akartam neki feltenni, de egyre sem kaptam meg a választ. Elkeseredve írtam sms-t Eriknek, ami azt tartalmazta, hogy nem a megadott címen lakik Stella. Ezt a választ kaptam rá:

Most nem érek rá, de majd még dolgozom 

az ügyön. Valószínűleg holnap délutánra

megtudom mondani a pontos címet. E.

Mi az hogy holnap délután? Meg hogyan akarja kideríteni? És én hogyan várjak holnap délutánig? Még mielőtt hazamentem volna, eldöntöttem, hogy meglátogatom azt az új bárszerűséget ami nyílt az egyik utca sarkán. Elvileg még zene is van ami legalább majd eltereli a gondolataimat... A bár küszöbén átlépve még pont beestem a fellépő előtt, és kértem egy asztalt. Rendeltem egy italt mikor feljött valami férfi a színpadra.

- Jó estét! Köszöntsék a színpadon Stella Hesslert! - megállt a a kezem a a villa piszkálgatásában. Biztos félrehallottam... Remek már hallucinálok! De ha süketnek süket vagyok, akkor vak is, mert.. ott... ott van Stella !!! A felismerés villámként csapott belém és tapsolni kezdtem a húgomat. Egy kis fekete-fehér ruha volt rajta, alul kisebb csillogással és egy fekete magassarkú... Nem túlzok, ha azt mondom gyönyörű volt! A haja meg valami eszméletlen lett! Kissé rockos beütésű az összecopfozott göndör haj, de nekem tetszik! És már a hangját is hallhatom először egy Ke$ha számmal, azután Rihanna következett és utolsónak pedig Selena számot énekelt. Csodás hangja van! És már választ is kaptam néhány kérdésemre. Lement a színpadról, én pedig távoztam a helyiségből. Elbújtam a sötét utcán és megvártam még kilép az ajtón, onnantól pedig halkan, mint a párduc zajtalanul osontam utána. Mikor bement egy kisebb aranyos ki kertes házba leolvashattam a számot. Back St. 32. Még ott maradtam a háznál, de rejtőzködve, ugyanis egy utcára néző szoba ablakából láttam, hogy felkapcsolódott a villany, és így tökéletesen ráláthattam Stellára. Először csak laptopozott, aztán elkezdett ugrálni az ágyon. Hirtelen akkorát ugrott, olyan félelmetes, és ijesztő volt nézni, ahogy a húgod egész teste megemelkedik, majd lebeg a levegőben, semmi szilárd dolog nem tartja. Akármikor leeshet, és bármi megtörténhet...Bármi... Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, mikor nevetve huppant le a rózsaszín francia ágyra. Viszont leérkezése előtt az ablakra pillantott, így én csak ennyi ideig maradhattam, el kellett húznom a csíkot. Na, nem baj, majd holnap délután újra láthatom, immár személyesen.

-------------------------------------------------------------------------------------------------
Szörnyen sajnálom, hogy ilyen rövid lett... De sajnos nekem is este van, és még tanulnom is kell...Viszont sajnálattal látom, nem komiztok, és a chatet sem használjátok. Ha ez így megy tovább, be fog zárni a blog. Minek írjam fölöslegesen a történetemet, ha senki nem olvassa? Lehet, hogy olvassátok, de sajnos ezt nekem nem tükröződik vissza, így számomra úgy néz ki, mint ha egy teljesen kihalt blogra írnék fejezeteket...Nagyon szépen kérlek titeket, jelezzetek nekem valahogy! xoxo ˙watti

6.rész

*Louis szemszöge*

Már a repülőn ülök, és integetek a családomnak, akik kénytelenek voltak tőlem könnyes búcsút venni, ugyanis nem adtam fel, hogy megkeressem a húgomat Most reggel kilenc óra van, egy órás az út Londonba, és mivel itt nincs idő eltolódás így kb. 10-re oda is érhetek. -gondoltam majd hamar elnyomott az álom zene hallgatás közben.

*1 órával később*

-Kérjük, kapcsolják be a biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást! - hallottam meg ezt az idegesítő, álmomból fölkeltő hangot. Máris itt volnék? Ez gyors volt... A gép landolt, megkerestem a csomagjaimat, majd bementem a mosdóba, nehogy megtaláljon pár fan. Persze, szeretem őket, de most nagyon nincs kedvem velük találkozni, mikor a testvéremet keresgetem egész London területén, aki az se biztos, hogy él, hanem meghalt a napokban, akárhol, autó baleset, vagy műtét, vagy elrabolták, vagy vagy akármi... Ahogy ebbe belegondoltam elsápadtam, majd egy hang megszólalt a fejemben. Louis, ne legyél már ennyire hülye! Biztos hogy él! Megnézem a Twitterjét, hogy tutira menjek, és bingó! Tegnap kiírt valamit.

@Stella_H : @Kittike__ Jó nap veled <3 Köszi a sok segítséget

Na, most hogy megnyugodtam, felhívom Eriket, hogy találkozni szeretnék ma vele.Kicsöng, kicsöng kicsöng és felveszi.

- Szia Erik, Lou vagyok.

- Szia Louis! Mit szeretnél?

- Eltaláltad akarok valamit! Hánykor tudunk ma találkozni?

- 3-kor jó nekem.

- Megfelelő időpont - mindegyik időpont megfelelő lenne te hülye

- Akkor találkozzunk a Hide Parkban 3-kor a szökőkútnál!

- Rendben, szia!

- Szia!
Bepattantam a kocsimba amit elhozattam az egyik testőrre, és suhantam hazáig.Nehezen telik az idő. Az óra kattog, és én azt lesem már vagy kemény 2 perce. Így nem fog eltelni a délután... Úgy döntök beülök a tévé elé, és bámulom azt a beszélő dobozt.
- Tele shop, My little pony, valami helyszínelős, és valami nyálas film . Na ez jó lesz. Ne hogy hülyeségekre gondoljatok! Nem szeretem az ilyen romantikus izéket... Lehalkítom a tévét, és elkezdem szinkronizálni. Jöttek a furábbnál furább mondatok, de a vége már annyira unalmas lett, hogy bealudtam. Fél kettőkor ébredtem föl, amit nem is bánok, mert így is telt az idő. Mivel egy hétig leszek ebben a házban, úgy döntöttem kicsit berendezem a szobámat. Kipakoltam néhány pólót,és nadrágot, na meg alsót. Éhes lettem ezért gyorsan lementem a konyhába, azon belül is a hűtőt nyitottam ki. Ami ÜRES??!! Ne már... Mennyi is az idő? Háromnegyed kettő. Akkor lezuhanyzok, beugrok egy mekibe vagy akárhova, utána pedig megyek Erikhez. Ledobtam a fürdőben a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá /remélem mindenki tudja, hogy hogyan megy egy zuhanyzás, ezért ezt nem írom le/ Miután végeztem felvettem a ruháimat, előkerestem a telefonom, pénztárcám, felhúztam a cipőm és indulhattam is.Kocsi kulcsot elforgatva bőgettem fel a motort, és kocsikáztam el a legközelebbi meki elé. Felraktam a napszemüvegemet és egy baseball sapkát. Nem vagyok nagy híve a kapucninak, mert az is olyan feltűnő, mint ha nem lenne a fejemen semmi. Beléptem a kajáldába, és szerencsémre senki sem ismert fel, amíg rendeltem magamnak egy krumplit és egy hamburgert. A rendelésemre még várnom kell, ezért kerestem egy eldugottabb asztalt. És találtam is, egy sarokban egy boxot. Megjött a rendelésem és nekiálltam falatozni. Mikor vittem vissza - a már üres - tálcát sikeresen megbotlottam egy szék lábában, és lerepült a fejemről a sapkám. Utánanyúltam de már késő volt. Sikítás hangzott fel az egész épületben én pedig futásnak eredtem. Egészen Erik házáig ahol nyomtam a csengőt és dörömböltem az ajtón, még az résnyire nem nyílódott és egy kéz be nem húzott rajta. Én pedig megkönnyebbülésembe a földre estem és hangosan kapkodtam a levegőért.
- Mit műveltél már megint? - vigyorgott fölöttem Erik
- Csak... leesett...a...sapkám -lihegtem
- Amíg a földön fetrengsz, elmagyarázhatnád, hogy mit is kéne csinálnom
- Minél többet tudj meg erről a lányról - adtam oda neki a telefonomat amin Stella twitter adat lapja volt megnyitva
- Adj öt percet - majd öt percen keresztül pötyögött a gépén valamit és végre megszólalt - Stella Hessler 17 éves, szeptemberben tölti a 18-at, jövő szeptemberben lesz 12.-es a London High School középiskolában, ahogy nézem egy Horváth Kitti nevű magyar lány a legjobb barát nője, barna haj, kék szem, Londonban lakik, szülei Marie Hessler és Rich Hessler. Most csak ennyire futotta tőlem.
- Ez mind jó, de nem tudnád kideríteni, hogy pontosan hol lakik?
- Hát abba bele telhet néhány óra, mert mire hozzá férhetek a személyi igazolványához az egy óra, plusz még a két szülőjéé plusz két óra. Szóval gyere vissza hatkor, arra meg lesz a pontos lak cím.
-Oké, akkor majd hatkor találkozunk. Szia Erik! Na addig oké, hogy hazamegyek, de mit fogok majd otthon csinálni, mert ha nem kötöm le magam, akkor biztos, hogy hatig csak az órát fogom nézni.A  szobámba érve, elővettem a laptopom, és úgy gondoltam megnézem a twitterem, és bekövetem pár rajongónkat. Ezt úgy 10 perc után meguntam, ezért írtam twitterre:
@Louis_Tomlinson: I <3 London!
Erre persze már jöttek a kommentek, hogy visszautaztál máris, jó volt a családoddal, mikor jöttél vissza, találkozhatunk veled, stb. De mivel úgy is unatkoztam minden ilyesfajta kérdésre válaszoltam.
@Louis_Tomlinson: Igen, már újra itt boldogítom a világot, a családommal nagyon jó volt, de visszajöttem ide, mert már ide is húz valami erős kötelék. És igen találkozhattok velem! A mai délutánom szabad, szóval négy órától fél hatig a plázában találkozzunk a szökőkútnál! Gyorsan gyertek, mert el szeretnék menni veletek egy helyre!
Igen amint lehet látni, úgy döntöttem, hogy a rajongóimmal szeretném tölteni a délutánom szabad részét. Azért remélem, hogy nem lesz ott sikítozó tömeg, hanem normális , és kedves lányokkal tudok majd beszélgetni. Újra elmentem fürödni, ugyanis az üldöző rajongók után kicsit megizzadtam, majd fölvettem egy piros farmert, kék csíkos pólót és egy cipőt, majd gyalog vágtam neki az útnak. Most nem zavart, ha felismernek, mert úgy is velük akarom tölteni a délutánt. Már a pláza bejáratánál jártam mikor megkocogtatta a vállam egy lány.
- Szia, ugye te vagy Louis Tomlinson?
- Igen. Mit szeretnél?
- Hát, ha nagyon sietsz akkor egy autogrammot kérnék csak - mondta hebegve a törékenynek kinéző lány
- Gyere, éppen a rajongókkal tartok délutánt, csatlakozz hozzánk te is.
- Hát, ha ez meghívás, akkor szívesen elfogadom. - görbült felfelé a szája a körülbelül 17 éves lánynak. Annyi idős lehet, mint Stella.
- Hát, ha engem már ismersz, megtudhatom a te nevedet is? - kérdeztem felé fordulva mosolygósan.
- Palvin Barbara.
- Te nem itt születtél, ugye?
- Nem, én igazából Európa egyik kicsi országában, Magyarországon. De megtanultam angolul, így most itt vagyok- beszélgettünk mikor éppen odaértünk a szökőkúthoz, ahol körülbelül 10 lány üldögélt telefonnal, papírral és tollal a kezükben.
- Sziasztok! Rám vártatok?
- Igen - szólal meg félelmetesen egyszerre a 7 lány. Szóval ilyen amikor mi csináljuk ezt...
- Gyertek, elakarlak vinni titeket egy ki sétára - mosolyogtam rájuk bátorítóan. Barbara már nem volt annyira bátortalan, ezért rögtön mellém lépett és indult utánam. Meghallottam a többi láb, kopogását, vagy éppen csak picit leérő talp dobogását.
- Hmm, hogy ne teljen olyan csendben ez a körülbelül 15 perc, addig kérdezhettek bármit, akár a banda tagokról is.
- Igaz az hogy Harry meztelenül alszik? - a vörös hajú lány kérdésére mindannyian felnevettünk, és azt hiszem ilyenkor kezdtünk feloldódni.
- Valószínűleg igen, mert szegényke alva jár és éjfél tájban, néha Niall sikítására ébredünk - a végét már alig tudtam kimondani, mert a fejemben újra és újra meghallottam azt a sikítást.
- Mit keres Niall éjfélkor a folyosón? - kérdezte a fekete hajú
- Tudod, ő olyan falánk, hogy nem bír ki egy éjszakát evés nélkül, ezért elindul a konyhába fél holdkórosan, és általában akkor ébred fel ha találkozik Harryvel, de amúgy egy szendvicset kb. fél álomba eszik meg - erre is jöttek a nagy hahoták a részünkről, de még itt sem  volt vége a kérdéseknek.
- Tudnál mesélni Zaynről és a tükrökről? - kérdezte a barnás szőke kontyba fogott hajú lány
- Hát az már külön élmény számunkra amikor elalszunk egy reggeli koncert előtt, és Liam ébreszt, de akkor csatát vívunk a fürdőért, ami úgy néz ki, hogy négy még félig alvó srác nekiront egy ajtónak, ott lökködjük egymást, és aki előbb beér azé a fenti fürdő. De ilyenkor a többi még fürdőt nem használt srác lerohan a lépcsőn, ott mindig ellökjük Zaynt, aki így ráesik a kanapéra, és a másik kettő általában Harry és Niall harcol a lenti fürdőért. De valahogy mindig úgy intézzük, - még én magam sem tudom, hogy hogyan sikerül - de mindig Zayn az utolsó. Na akkor ő benn van fél órát, halljuk a hajlakk fújást, ahogy dühösen mondogatja, hogy; -" Állj arra az oldalra, ahova én akarom!" vagy ahogy megfenyegeti a haját (!!) " Hanem állsz úgy, mint ahogy én akarom, leváglak szívem!" elmondása szerint, ilyenkor a haja mindig engedelmeskedik neki... - el se kell mondanom a többiek - na meg persze én is - addig fuldokoltak a röhögéstől, amég oda nem értünk a Temzének arra a részére ahol már - sajnos- senki sem jár, pedig itt ez a gyönyörű park is. Elindultam a legmagasabb fa alá, és ott kört formázva leültünk.
- Gondolom engem már ismertek - persze hogy ismertek mert ha nem ismernétek akkor nem lennétek itt- tehát most ti is mutatkozzatok be. Kezdjük tőlem balra, és úgy haladjunk körbe.
- Palvin Barbara vagyok, de csak szólítsatok Barbinak. Magyarországról jöttem, és modell szeretnék itt lenni.
- Emma Folks lennék, de csak hívjatok Emmnek Emmának vagy ahogy jól esik. Én a szüleimmel nyaralok itt egy hetet, de amúgy Kanadából jöttem.
- Sophia Rainbow a nevem, de hívhattok Sophnak, Sophinak, vagy akár Sophiának is.Én itt élek Londonban, még sajnos koptatom az iskola padot, de leszeretném tenni az év végi vizsgákat, és pincér nőnek állni.
- Maria Greenfield a nevem, de isten ments, hogy úgy hívjatok, utálom a nevemet ezért csak Mary. Én is csak nyaraláson vagyok, csak én a legjobb barátnőmmel, aki szintén itt ül a köreinkbe.
- És én, a híres nevezetes Sara Campbell, Mary barátnője-itt nevettük el magunkat- Szóval mi itt együtt vagyunk nyaraláson New Yorkból, és minden álmunk volt hogy találkozzunk valamelyik One Direction taggal, ami most össze is jött- mosolygott még vidámabban.
- Winter Richardson a nevem, itt élek Londonban a legjobb barátnőmmel, Zsófival egy házban, még ebben az évben minket is keserít az iskola, de jövőre szabadok vagyunk, és én sminkesnek, Zsófi pedig fodrásznak készül.
- Tóth Zsófia vagyok, és én lennék Winter legjobb barátnője, és mint hallhattátok fodrásznak készülök. Én is Magyarországból jöttem, mint Barbi, akivel kár, hogy még nem találkozhattam, se itt, se ott, de szívesen megismerném. Még hülyültünk egy órán át. Abban az egy órában kiderültek dolgok, mint például; Barbi tökéletes modellnek, és vicces lány, Emm kicsit visszahúzódóbb típus, de amikor barátok között van, ugyanolyan hülye, mint mi, Sophi kedvenc banda tagja Harry, akinek éppen nincs barátnője... ha rajtam múlik, nem sokára lesz, Mary és Sara elválaszthatatlanok, és mind a kettőjük nagyon vicces és jó fej lányok.Winter és Zsófi, akármiben benne vannak, jó a humoruk és még szeretnék velük találkozni, többször is.
- Ha adtok 7 papírt, és egy tollat, mindenkinek adok aláírást - na itt megtámadott vagy hét jegyzettömb, és öt toll.- Hmm én csak papírt és tollat kértem de ez is megfelel- nevettünk. Mindenkivel csináltam közös képet, adtam aláírást, és twitteren is bekövettem őket. olyanok nekem, mint ha hét húgom lett volna ebben a két órában, ugyanis épp most jelzett a telefonom, hogy lassan indulhatnék Erikhez, az adatokért.
- Sajnálom lányok, de nekem most mennem kell, de twitteren majd még beszélünk, és nektek; Emma, Sara és Mary jó nyaralást, Winter, Zsófi és Sophia nektek jó nyári szünetet, és Barbi kívánom, hogy felvegyenek modellnek!- mindenkitől öleléssel búcsúztam majd elindultam Erik háza felé. Fél úton esni kezdett, nekem meg nem hogy esernyőm, de még kapucnim sem volt, na akkor futááááás. Csöngettem, de lusta voltam megvárni még kinyitja az ajtót, ezért berontottam.
- Valaki nagyon türelmetlen... na meg vizes
- Mondjad, hogy hol lakik, könyörögöm!
- A három igazolványon ugyanaz a cím volt, tehát Back Street 56
- Köszönöm, te egy zseni vagy!- majd elindultam a ház szám felé, természetesen futva, mert az eső még mindig esett...

Palvin Barbi

Emmus Folks

Sophi Rainbow

Mary Greenfield

Sara Campbell

Winter Richardson

Tóth Zsófi

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Tetszett ez a rész? ^^ Tudom, gonosz vagyok, hogy itt befejezem... Egyetlen egy kérésem lenne: Komizzatok! Mondjátok el a véleményeteket, mi tetszik, mi nem tetszik, melyik lány a legszimpatikusabb. Egyáltalán folytassam-e a blogot, mert ha nem tetszik, nem jó, akkor nem érdemes folytatni... Zsann U a komidnak nagyon nagyon nagyon örültem! Csak néztem, hogy ezt most komolyan én kaptam? ^^ De akinek nem szimpatikus a komizás, az írjon chatbe, ugyanis ezért csináltam. Cserét komiba, és ott is kérhettek, ha szeretnétek. *nagy öleléééés * ˙watti

5.rész

Röstellem, hogy eddig nem hoztam nektek új részt, de sűrű lett a nyár végi programom, kezdődött az iskola nekem is, a tananyag egyre nehezebb, és ma is csak azért tudok részt hozni mert beteg vagyok. Viszont ma szeretnék több részt is megírni, hogy ne legyen olyan nagy elmaradásom. De azt tudnotok kell, hogy nem olyan sűrűn lesznek részek, mint nyáron. Ennek is megvan a miértje. Reggel felkelek, suliba megyek., onnan legrosszabb esetbe fél háromkor hazakóválygok, leckét írok, beülök ide, a szobámba, tanulok a holnapi órákra, és mindjárt este 8 van. Tudnotok kell, nekem barátaim olyanok is vannak, akik az ország másik felében élnek, ezért este velük szeretek beszélgetni. itt vége a napomnak, mert lefekszek hogy holnap reggel hatkor fel tudjak kelni. Viszont nem rizsálok itt többet, amit valószínűleg senki sem olvas el, bocsi ha kicsit unalmasabb lett ez a rész, ez inkább olyan időhúzó ;) Megígérem hogy ha tudom, felrakom ma a hatodikat is. Az már sokkal izgalmasabb lesz az elejétől a közepéig biztosan, de a végét is érzelem dúsra tervezem. Megjelenik majd az 1D egyik tagja, nem mondom meg hol, és hogy milyen okból, majd meglátjátok. xx˙watti

- Na, hát én itt lakom – engedtem be lakásom ajtaján.

- Hűha, ez igazán szép.

- Ne mondj butaságokat, most pedig gyere enni, és ahogy látom, mindjárt lecsukódik a szemed, ezért majd az ÉN szobámban lefekszel aludni – direkt kihangsúlyoztam, hogy az én szobámban.

- Oké-oké megértettem, de megnézem milyen szörnyűséget dobtál össze.

- Most megsértődtem.

- Hmm… Ez kivételesen nagyon finom lett Stel.

- Köszi, és én megmondtam. Most viszont mész a szobámba, hogy aludj és utána véleményt mondhass a szobádról.

- De tuti nem nézhetem meg most ?  – nézett rám egy világfájdalmas képpel

- Nem  – majd betereltem a szobába, ott pedig pár perc alatt elnyomta az álom

*3 órával később*

Végre felkelt az álomszuszék. Alig vártam, hogy lássa a szobáját, bár kicsit ideges voltam, hogy hátha nem tetszik neki. Bekötött szemmel vezettem a szobájában.

- Figyelj Kitti, ha nem tetszik valami, akkor kicserélhetjük, és kérlek, őszintén mondd el a véleményed! – vettem le a szeméről a kendőt.

- Ennyire nem tetszik? – meg sem szólalt mióta levettem a kendőt, csak forgatta a fejét.

- Stella, ez… ez gyönyörű! Pont az én ízlésem, köszönöm! – nagyon megkönnyebbültem, hogy Kittnek tetszik a szobája.

- Kitt, nem megyünk el ma egy csajos napot tartani? Úgy is még előttünk az egész nap…

- De szívesen megyek, úgy se hozhattam el az összes ruhámat… - hát ezen nevetnem kellett. Tudniillik Kitti ruha mániás ezért mint például estélyik, téli kabátok, vagy esetleg csak egy cipő vagy  a kedvenc pólóját nem tudta elhozni mert nem fért bele a bőröndbe, azt rögtön meg kell vásárolnia.

Figyelj, kapsz öt percet, hogy elkészülj addig én is rendbe szedem magam. Gyorsan felfutottam a szobámban található fürdőbe és megmostam az arcom, testápoló, szempillaspirál és egy szájfény. Én így készen voltam ezért lementem ahol Kitti már várt. Ez furcsa, általában én szoktam várni őt…  Na, mindegy, legalább nem volt fent fél órán át. Hívtam egy taxit ami viszonylag gyorsan ki is jött, bediktáltam a címet és 10 perc alatt már a plázánál is voltunk. Fizettem majd megrohamoztuk a hatalmas épületet.

- Végig megyünk minden bolton légyszííí – könyörgött Kitti addig, még megadtam magamat.

Először meglátogattuk az első boltot ami végülis, a New Yorker volt. Szereztem onnan kettő pólót, 2 rövidnadrágot és egy fekete cipőt, amin szegecsek vannak. Én úgy döntöttem hogy fizetek,  látom Kitti már beállt a sorba. Fizetés után megrohamoztuk a következő boltot ahol én nem találtam semmit, de Kitt szerzett egy magas sarkút. A következő üzletekben vettem még pulcsit, és néhány estélyit a fellépésekre. Na meg közben ebédeltünk is

- Kitti, légyszi, menjünk haza, leszakad a karom, na meg a lábam!

- Jó, most az egyszer megkegyelmezek neked. – és végre hazamehettünk! Túléltem.  Mikor hazaértünk ledobtam a kanapé egyik végébe a szatyraimat kihámoztam magam a cipőmből, és ránéztem az órára. 4 óra, okés. HOGY MENNYIII????!!!! De hát, ma is fellépésem lesz! De olyan jól esne most egyet aludni.

- Menj a szobádba addig én keresek neked dalokat. – ezt mind hangosan mondtam volna? Hát ezek szerint igen... Nem foglalkoztam semmivel, levettem a ruhámat beszórtam a szobám sarkába beállítottam a telefonomat hogy ébresszen 5kor és már aludtam is mint a bunda…

*Kitti*

Elkezdtem kutakodni Stella szatyraiban, hogy mit is vehetne föl este.  És megtaláltam a tökéletest! Ez gyönyörű, nagyon egyszerű, de mégis különleges. Biztos hogy jól fog állni Stelnek.  Egy fekete magas sarkú hozzá és voilá! Akkor most betelepszünk a gép elé, és a tévét is zenecsatornára állítjuk. Megszólal a tévé és már is megvan, az első dal! Rihanna-Diamond. Youtubeon mit látok? A következő dalt! Ezt is felírom… Már csak egy kell. Gondolkozz Kitt!  ÁÁ megvan!  Még ez a Kesha szám és kész! Remélem Stellának is tetszeni fognak…

*1 órával később*

*Stella szemszöge*

A telefonomra keltem.  De végre kipihenhettem magam. Megnézem mit talált számomra  Kitt.

-          Kitti hol vagy? Tudod hogy már csak negyed órá… - mikor megláttam egy papírt és egy mesés ruhát és cipőt az ágyamnál.

-          Te.Jó.Ég! Ez meseszép! – ámuldoztam. Az állam annyira leesett, hogy a koppanását szerintem még a földszinten is lehetett hallani…

-          Na tetszik? – kérdezte Kitt mosolyogva.

-          Csodás, nagyon szépen köszönöm – öleltem meg.

-                     Hagylak öltözni – mondta, majd egy mosoly kíséretében kilibbent a szobámból. Becsuktam az ajtót és magamra kaptam a ruhát és a cipőt. Az arcommal és a hajammal nem kezdtem semmit, ráhagyom Hayre és Skyra. 10 perc alatt végeztem, és indultam az étterem féleségbe, amiről azt veszem észre, hogy

kezd át csapni egy klubba, ahol lehet kajálni…  Mikor odaértem, Hay csinált egy kis fekete füstös szemet, Sky pedig a hajamat – nem tudom hogyan – de csinált bele egy centméteres (!!) hullámokat amik csodaszépek, és még copfba is fogta. Imádom  őket! Tényleg, még meg sem néztem, hogy Kitt milyen dalokat válogatott nekem! Na akkor most már végképp itt az idő! Kesha- Die Young, Rihanna- Dimond, Selena Gomez- Slow Down. Nagyon eltalálta az ízlésemet! Imádom ezeket a számokat… - gondoltam mikor meghallottam egy hangot.

-                     Köszöntsük nagy tapssal Stella Hesslert! – itt az idő –gondoltam magamban- majd fogtam a mikrofonomat, és kiálltam a közönség elé.

*Fellépés után *

Otthon, édes otthon. Mellesleg Kitt is eljött a fellépésre.

-          Nagyon ügyes voltáál!

-          Köszi. El sem hiszem, hogy csak egy napja dolgozok ott. Olyan mintha évek óta ott lennék…

-          Hát ez van, ha olyan munkát találsz, amit szeretsz.

-          De minél előbb be akarok zuhanni az ágyba, és például a One Directionról álmodozni.

-          Menjél, nem akarom megzavarni a szépséges, habos-babos pillecukros álmaidat- nevetett

-          Pillecukros?!

-          Menjél már! –röhögött, mire én is elkezdtem nevetni a saját baromságainkon, és elindult a szobámba.  Gyorsan kikaptam a szekrényemből egy rövidnadrágot, és fehérneműt. Bebattyogtam a fürdőmbe, levettem a ruháimat, amik dicső helyet kaptak a sarokban. Megnyitottam a zuhanyt ésfél percig csak néztem, ahogyan potyognak le a vízcseppek a kabinban. Beléptem és éreztem ahogyan a vízcseppek végig szántanak a hátamon, ami kellemes volt.  Gyorsan megmosakodtam a kedvenc, cseresznye illatú tusfürdőmmel, majd eldöntöttem, hogy ma hajat is mosok. A – szintén kedvenc  -  vanília illatú samponommal, amit imádok (<3) /gondolom nem kell részleteznem, hogyan történik meg egy hajmosás xd szóval folytassuk a történetet utána/ Vizes hajjal, elázott testtel és össze szontyolodott ujjakkal léptem ki a kabinból, és csavartam magam köré egy törölközőt. hajszárítás, és törölközés után felvettem a fehérneműmet, és a rövidnadrágom.  Igen, furcsa szokásom, hogy rövidnadrágban és melltartóban aludjak, nekem csak így kényelmes ezt nézzétek el legyetek szívesek. Befeküdtem az ágyamba, de csak forgolódni tudtam fél órán keresztül. Na ezt megelégeltem és kibújtam az ágyból, majd fogtam a laptopomat, letelepedtem a földre, hátamat az ágynak döntve, és bekapcsoltam. Felugrottam Twitterre, hogy megnézzem írtak-e ki valamit az én szíveim <3 Tudom, hogy most mindegyikőjük otthon van, ezért sajna nem tudok meg semmit a tévéből, vagy rádióból, így csak a net maradt nekem. Mindenki twittelt valamit! Mint ha tudták volna, hogy majd nem tudok aluni….

@Harry_Styles : Anyu főz. Az illatok mennyeiek! @Louis_Tomlinson @Niall_Official @zaynmalik és @Real_Liam_Payne irigykedhettek. Az én Anyukám főz a legjobban <3

@zaynmalik : Tesók, de hiányoztatok már! Meg persze Anyuék is. De viszont, hogy folyton összemaszkíroztok, és utána azt leszedni, nem hiányzott már annyira… Jót röhögtem, ugyanis csatolt egy képet a kisminkelt fejéről. Kábé 5 percig ezen hahotáztam, de utána már féltem hogy bejön az egyik szomszéd, így inkább tovább léptem.

@Niall_Official : Írország <3 Greg, Anyu hiányoztatok! De még mindig te győzöl a kosárban bátyó… És ő is csatolt egy képet amin ő és a tesója kosaraznak. Ír manó köszönöm a képet így legalább addig is láthatlak, amíg nem készítetek interjút <3 Persze ezt nem mertem megírni neki…

@Louis_Tomlinson: De nehéz volt rávenni titeket, hogy legalább egy kicsit is kigyertek focizni… De most itt hagylak titeket, mert fontos dolgom akadt Angliában! A gépem napokon belül indul, és csak ilyen keveset lehettem veletek! Hiányozni fogtok! ;( és ő is tett ki a egy képet, amit valószínűleg ő csinált, mivel csak annyi látszik, hogy a tesói fociznak…

ééés az utolsó bandatag Liam!

@Real_Liam_Payne: Újra itthon, a teknőseimmel, meg persze tesókkal és a szüleimmel. Sok időt töltök velük, mert ki tudja mikor láthatom őket újra…

Hát Liamtól nem tudtam meg sokat, de megelégszem ennyivel is. Mennyi is az idő? Fél 12 ??!! De nem vagyok álmos… Hmm, menjünk fel Facebookra. Szokásos semmi.  Az osztálytársaim nem írtak, miért is írtak volna? Na, mindegy. Akkor YouTube. Beírjuk hogy One Direction, és meglessük az új számukat. Imádom! <3 Betettem a megnézendő listára az Everything About You-t, a Best Song Evert, Rock Me-t és még egy dalon gondolkoztam. Az összes számukat szeretem, de melyik legyen az? Megvaaan, Another World. Éééés indítás.  Felkapcsoltam a villanyt, és buliztam, ugráltam az ágyon, valami táncféleséget próbáltam meg bemutatni, ami félig meddig jött össze. Mindjárt jön az Another World vége. És utolsó akkordra egy akkorát ugrottam, hogy belerezgett a föld, és háttal csapódtam le az ágyra, „repülés” közben viszont az ablakra néztem. Ott állt egy fekete alak. Mikor újra odanézek már nem látom. Biztos csak képzelődöm… -gondoltam magamban, mit sem sejtve a jövőről… - Leoltottam a lámpát, és végre nyugovóra tudtam térni, igaz már egy óra is elmúlt.

4.rész

*Stella*

- Köszönöm a tapsot! Jöjjön a mai est utolsó száma, ami nekem egy kivételes kedvencem! Adele- Rolling In The Deep!- mikor megpendültek először a gitárhúrok, szinte visszatértem a gyerekkoromba. Mikor az egyik idősebb lánnyal énekeljük ezt a suliban. És mindenkinek tetszik. Akkor még azt mondták, hogy nem elég erős a hangom ezért nem is hallatszottam a másik lány mellett nagyon. De most ez ellen teszek! Bele adok apait-anyait! Beleéltem magam a számba. Emlékszem mikor is koromban mindig azon álmodoztam, hogy énekes leszek. De akkor mindig előjött a reális énem és azt mondta: „Hogyan lennék én énekes? Nincs is olyan jó hangom…” És akkor mindig jött a suli bunkója és a képembe mondta: „Ilyen szeretnél lenni? –mutat egy énekesre a címlapon- Először talán meg kéne tanulnod énekelni!” De ennyi! Tetszik a hangom az embereknek! És vajon mi lett azzal a kis gonosszal? Azt nem tudom. De nem is baj. Nélküle is van életem.

- Köszönöm ezt a csodás estet, de nekem mennem kell! Jó estét London!- a szünetekkel együtt van most 8 óra. Holnap kilencre jön Kitti gépe. Lehet, hogy kicsit túlzásba vittem, ezt az éneklést? Végülis nem koncerten vagyunk. Na mindegy a közönségnek tetszett – mosolyogtam magamban.

*Louis*

Amióta megtudtam, hogy van még egy testvérem, csak rajta kattog az agyam. Meg akarom keresni. De hol lakik? És hogy fog kinézni, ha azzal állítok oda, hogy Szia Louis Tomlinson vagyok, a te testvéred! Ott kapna szívrohamot. Mit tegye… Megvan! Meg kell látogatnom Eriket! Ő biztos tud nekem segíteni! Viszont akkor vissza kell mennem Londonba. Mindegy legálabb tudok intézkedni minden ügyben. De addig is a kis eldugott lakásomban kell laknom- gondolkoztam magamban miközben pakoltam a bőröndjeimbe
.- Louis, miért pakolsz ?– nem is vettem észre, hogy közben bejött Daisy.

- Visszamegyek Londonba, hogy meg tudjam keresni a nővérkédet.

- Majd bemutatod nekünk is? – jött be a szobámba Pheobe is

- Hát persze Törpök. De most hagyjatok picit pakolni, hogy minél előbb találkozhassatok Stellával – jó egy kicsit hazudtam nekik. De azt még sem mondhattam nekik, hogy: Akkor biztos, hogy bemutatom ha nekem se rakja ki a szűrömet! Na az egy, fura lenne, kettő nem értenék meg. Már csak abban bízok, hogy Stella inkább ájul a karjaimba a meglepettségtől, mint hogy rám csapja az ajtót…

*Stella*

Már reggel hét óta fenn vagyok, annyira izgulok, hogy Kittinek kilenckor megjön a gépe. Gyorsan reggelire megpróbáltam összedobni egy palacsintát. Csak hogy én béna vagyok a konyhában! Az is csoda hogy ezt meg tudtam csinálni háromnegyedóra alatt. Akkor még csináltam hozzá túrót - ami szerencsére nem olyan nehéz –pont úgy, ahogyan én szeretem. Na, ebből rögtön benyomtam 7-et, tudom, hogy sokat eszem, de nem tehetek, róla én ilyen vagyok. Ezért van egy pici pocakom. Amúgy sem szeretem azokat a lányokat, akik csont vékonyak. Miért jó az, ha egy modellnek koplalnia kell a munkájáért? Nem értem… Bár mióta táborba voltam nem eszek olyan sokat, szóval fogytam.  De isten mentsen, nem koplalok! Egy nap háromszor (vagy kevesebbszer, nem vagyok mindig éhes.) kajálok. De az eredeti témához visszatérve a maradék palacsintát betettem a mikróba, hogy ne hűljön ki, a túrót pedig a hűtőbe. Elmosogattam, de nem siettem így máris negyed kilenc lett. annak köszönhetően, hogy bénáztam a konyhában most kapkodhatok a ruha kiválasztásban. Szerencsére öt perc alatt elintéztem és tűrhető külsőt varázsoltam magamnak:

http://www.polyvore.com/cgi/set?id=93434706

A hajamat egy pink gumival copfba fogtam. Hívtam egy taxit ami 45-re ki is jött. Pont időben, mert a reptérig 15 perc az út. Mikorra odaértem ki fizettem a fuvart és boldogan sétáltam be a várakozóba. Nagyon izgultam mikor megszólalt a hangosbemondó. „ A Magyarországból Londonba tartó gép leszállt” Majdnem sikítottam örömömbe, hogy láthatom barátnőmet. A szememmel kerestem, de nem találtam. Talán mégsem jött? Kicsit szomorú lettem. Viszont valaki megkocogtatta a vállamat. Mikor hátra fordultam Kitti mosolygós arcával találtam szembe magamat.  Rögtön a nyakamba ugrott, csomagjait a földre dobva.

- De régen láttalak- mondta

- Én is téged, de szerintem induljunk haza, biztos hogy fáradt vagy és van otthon palacsinta.

- Most kivételesen jó lett, vagy rendelted?

- Képzeld el most jó lett – vigyorogtam

- Ügyes vagy . 17 éves korodra meg tudsz csinálni egy palacsintát– hát igen. Ő valamennyire tud főzni de, mondjuk ő sem profi szakács.

- De héé, mást is tudok már csinálni. Például Pizzát – bólogattam, mint a kutya.

- Jó békén hagylak csak azért, hogy ezt befejezd. De induljunk, mert fáradt vagyok – nyöszörgött

- Oké, megyünk, nyugodj le, otthon aludhatsz egy jót a saját szobádba.

- Hogy miii? – fordult felém hirtelen. Hát igen meglepetés volt a szobája, de ahogy látom meglepődött – Ne mond! Ez komoly… Ááá! És milyen színű? Nem kellett volna rám költened a pénzedet. De nagyon nagyon nagyon kösziiiii – ugrott a nyakamba már megint.

- Nem mondok el róla semmit! Ha hazaértünk megkajálsz és az én szobámban alszol azért, hogy majd ha felkelsz, véleményt tudj mondani a birodalmadról.

- De gonosz vagy – vágta be a mű durcát, de nem tartott sokáig mikor elröhögte magát a taxiban

3. rész

*Stella* *Egy héttel később*

Lassan már egy hete élek az új lakásomban. Anyámék nem kerestek, de az sem lenne tőlük fura, hogy nem is vették észre hogy elmentem. Sokszor Skypeoltam Kittivel, aki mint kiderült, már vagy fél éve hazudott nekem, hogy most elmondhassa, meg tanult angolul beszélni.  Nem lettem rá dühös, miért is lettem volna, ha az ember legjobb barátja meg tanul az ő nyelvén beszélni. Mondta, hogy eljön majd nyaralni Londonba, mire én rögtön azt feleltem, lakjon nálam. Úgyis egyedül élek ebben a lakásban, hát, mért ne?! És akkor kitört belőlem egy hangos sikítás.

- Áááááááááá! Akkor holnap már itt leszel? És miért nem mondtad, hogy most a repcsin vagy? És miért nem mondtad korábban, hogy jössz? És… - nem tudtam folytatni, mert közbe vágott

- Azért mert ezt csináltad volna – nevetett

- Na, jó, de én rohanok össze pakolni, szia!- mondtam majd lehajtottam a laptopomat. Igazából a boltba is leugrottam egy csomó kajáért ugyanis az eddigi hét folyamán csak pizzát ettem. Amúgy még mindig dolgozok, mert kell a pénz kajára. De úgy döntöttem, hogy ma felmondok, mert a pincérkedésemmel amúgy sem kerestem sokat, és nyílt az utca végén egy új klub féleség, amibe élőzenét akarnak nyújtani az embereknek, de még nem találtak fellépőt. Ezért elküldtem a jelentkezésem meg egy videót, arról, ahogyan éneklek, de még nem szóltak vissza. Pedig ott sokkal többet fizetnének… De most csipogott a gépem. Ááá megjött az üzenet! Minden félresöpörve ugrok le a székre, hogy megnyithassam a levelet. Ééééééééés… FELVETTEK!  Na, jó, de most gyors összerakodok. Meg nagyjából kipakolok… szóval úgy kb. mindent csinálok. A szekrényembe beleraktam a ruháimat, elmosogattam a konyhában, letörölgettem a nappaliban. A szobám falára kiragasztottam néhány képet Kittiről, Rólam, olyan képet, amin Kittivel együtt vagyunk… Plusz felposztereztem egy kicsit az ágyam felett. Lett ott One Direction, Demi Lovato, Avril Lavigne és egy Selena Gomez poszter. Most olyan tipikus lányos lett a szoba. A szekrény tetejére felcsaptam a bőröndömet és a birodalmamat így késznek is nyilvánítottam. A másik hálószobát még csak most fogom átalakítani, kipucolni, a bútorokat, amiket már megvettem (igen, a hét folyamán maradt még pénzem, és már bevásároltam arra, hogy Kitti jönni fog) oda tolni a helyére, mert még az sincs készen. Felsöpörtem, és mivel a szoba színe kék, így eldöntöttem, hogy a fehér és a kék szín fog dominálni. Középre egy fehér ágyat tettem, fehér polcot két oldalra, tükör, másik oldalt íróasztal és szekrények, az ágy mellett éjjeliszekrény lett. Szerintem otthonos lett. Mikor ránéztem az órára, az negyed hatot mutatott. Mennyiit? Nekem hatra kell menni, énekelni! Gyorsan bementem a szobámhoz tartozó fürdőmbe (mert, hogy az is van) és letusoltam, hajat mostam, azt egy picit begöndörítettem, de tényleg csak annyira, hogy hullámos legyen, majd fölvettem ezt a ruhát:

Nekem nagyon tetszik, már csak az a kérdés, hogy a közönségnek tetszeni fog-e. Fogtam egy taxit, aminek segítségével pont időben odaértem.

- Szia, te vagy Stella? – kérdezte tőlem egy magas, barna hajú férfi.

- Igen én vagyok. Ön Fred, a főnököm?

- Igen, de kérlek, csak tegezz.

- Akkor, én ma csak három számmal készültem ezek azok. Persze, de csak akkor, ha neked is tetszenek – adtam oda neki három lapot, amin ezeknek a daloknak a kottája volt: Kelly Clarkson-Stronger, Demi Lovato- Heart Attack és Adele- Rolling In The Deep. Figyeltem Fred arcát, amíg átfutja a lapokat, de az érzelemmentes volt. Mikor befejezte a lapok olvasását így szólt.

- Örülök, hogy ilyen számokat választottál, mert ez nem az, az elegáns stílusú étterem. Ide nem azok jönnek, akik egy romantikus vacsorát akarnak, hanem akik egy hangulatos estét szeretnének. Érzem, hogy te leszel a mi emberünk – mosolygott rám, mire én is elmosolyodta.

- Köszönöm Fred. De sietek, még gyorsan eléneklem őket fellépés előtt. Viszlát! – integettem neki, és elindultam az öltözőm felé. Igen, tudom, hogy hol van az öltözőm, mert tegnap már jártam itt. Ott már várt rám a sminkesem, Hayley és a fodrászom,Skyler. Úgy hívom őket, hogy Hay és Sky. Csak nekik ez nem nagyon tetszik… :D Na szóval mikor beléptem már akkor mind a ketten egyszerre kezdtek el magyarázni.

- Stel, az úgy jó, ha kék lesz a sminked és egy kicsit füstös? – Hay

- Stel, ki legyen engedve a hajad, vagy összefogjam? – Sky. És még ehhez hasonló kérdések hangzottak el.

- Lányok!- kiáltottam kicsit, mire csend lett- Hayley, jó lesz a kék füstös smink - mosolyogtam rá barátnőmre- És Sky, a hajamat még nem képzeltem el, úgy hogy rád bízom – küldtem egy mosolyt Skynak is. Körülbelül 15 perc múlva kész is lett a sminkem. Hú, Hay nem semmit csinált! És ennyi idő alatt… Nem semmi a csaj. Akkor Sky vett ’kezelésbe’, és közölte, hogy nincs szíve eltűntetni a kis hullámokat a hajamból, amiket még otthon csináltam, ezért úgy fogja befonni, hogy lógjon a hajam. Erre én meg rákontrázok, hogy de ha be van fonva, akkor hogyan tud lógni. Azt mondta majd meglátom. És 15 perc múlva, teljesítette ígéretét. De hogyan tudnak ezek a lányok ilyen csodás hajat/sminket csinálni, azt nem tudom.

De nekem nagyon tetszik. És még maradt fél órám. Gyorsan átmentem a színfalak mögé, már amilyen gyorsan egy magassarkúban lehet. Ott elénekeltem minden számomat háromszor és így már csak pár perc volt a fellépésig, amin egy kicsit már ideges voltam. Egy idő után megszólalt a mikrofon.

- És most következzen az új énekesünk, Stella Hessler! – mondta a készülékbe azt hiszem Fred, mert nem láttam az arcát. És ilyenkor fogott el az idegesség. Magamon kívüli állapotban voltam, mert a lábaim csak vittek a színpad felé. Mikor felértem rám világított a hatalmas fénycsóva, amitől én hunyorogni kezdtem, de a közönség tapsolt, és néhány gyerek még kiabált is. Itt szállt el minden idegességem és odaléptem a mikrofon elé.

- Jó estét mindenkinek! Ma három számot fogok nektek előadni. Az első demi Lovato heart Attackja – mosolyogtam a közönségre, amikor meghallottam a Heart Attack első akkordjait. Na, itt már egy csepp idegesség sem volt bennem. el kezdtem énekelni, és ilyenkor jöttem rá, hogy élvezem ezt az egészet, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már táncolok is. Én ezt miért nem csináltam még eddig? Miért voltam ennyire ideges? Miért nem hagytam ott előbb a munkámat, ha itt azt csinálhatok amit akarok? És miközben elgondolkodtam vége lett a számnak. Nem mondom, de hú, ennyi tapsot még nem nagyon hallottam. Ennyire jó lettem volna?

- Köszönöm a tapsot de most Kelly Clarksontól a Stronger!

You know bed feels warmer

Sleeping here alone

You know I dreaming colour

And do things I want

You think you got the best of me

You think you’ve had the last laugh

Bet you think that everything

Good is gone

Think you let me broken down

Think that I’d come running back

Baby you don’t know me,

Cause your dead wrong

What doesn’t kill you makes the stronger

Stand a little taller

Doesn’t mean I’m loney when I’m alone…

Egy különös érzés fogott el. A zene a hatalmába kerített. Egy olyan érzés, amit nem lehet szavakkal elmondani. Élveztem ezt csinálni, és a közönség is élvezte, hogy ezt csinálom. Eddig senki sem dícsért meg, csak Kitti mondta, hogy jó vagyok, csak neki nem hittem, mert ő úgy is csak jó dolgokat mond rólam. Ha ezt egyszer elkezded, sosem akarod majd abbahagyni.

2. rész

*Louis*

Már egy hete itthon vagyok. Voltunk a tesókkal focizni, vásárolni, csak úgy sétálni, társasoztunk meg még minden egyéb. Ma úgy döntöttünk, hogy délelőtt mindenkinek szabadfoglalkozás van, délután pedig fényképalbumokat fogunk nézegetni. A szobámban leültem a szőnyegre a lányok meg körbe vettek. Nálam volt az album.

- Ezen Fizzy 10. szülinapja van – mosolyogtam a szép emléken

- Ezen pedig te fociztál, de a szomszéd kutyája ki harapta a labdát- röhögött Lottie, azon a képen mikor fejembe húztam a foci labdát

- Naa nem szép kinevetni – nyújtottam rá a nyelvem, mire ő rám ugrott és én pedig ráestem a fényképalbumra. Csipkedett, csikizett, lökködött, de én is őt ütöttem, de persze nem erősen. Egyszer csak egy olyan hangot hallottunk, mintha valami szétszakadt volna.

- A fényképalbum- mondtuk egyszerre mind az öten, mire Lottie leugrott rólam és én is feltápászkodtam az albumról. Gyorsan megnéztem, de nem láttam rajta semmi sérülést.

- Nem is lett baja- Daisy

- De akkor mi szakadt szét? – Pheobe. Lottie kivette a kezemből az albumot és elkezdte rázni mire kiesett belőle egy fénykép, amit még sosem láttunk. Mind fölé hajoltunk és úgy néztük. A képen egy kisbaba volt egy kórházi ágyban, mellette egy kisfiú állt.

- Louis szerintem az te vagy – bökött Fizzy a fiúra.

- Akkor ő biztos valamelyiktök – mosolyogtam

- De én vagyok a legidősebb a lányok közül és még én sem születtem meg akkor - mondta Lottie. Akkor meg ki az?

- Kérdezzük meg anyát – mondta halkan Pheobe. Ahogyan megszólalt, mindenki ránézett. De ez hogy nem jutott eszembe. Ha valaki tudja, az csakis anya lehet. Elindultunk mind az öten lefelé a lépcsőn. Elindultunk?! Futottunk, mint az állatok ( xdd – szerk. megj.)

- Anyaaaa – ordítottam, pedig már majdnem beértünk a konyhába.

- Igen kicsim - fordult meg anyu, miközben mosogatott.

- Ki ez a lány a képen? – adta oda a titokzatos képet Daisy Anyának, akinek megtelt könnyel a szeme

- Anyu mi a baj? – kérdezte Fizzy

- Figyeljetek valamit nem mondtam el nektek. Gyertek a nappaliba. Üljetek le – úgy mozogtunk, mint a robotok. Még sosem láttuk anyát ríni. Mi lehet, ha az a kislány, a rokonunk volt és meghalt? Lehet nem kellett volna megkérdeznünk… - gondoltam magamban, de közben felőrölt a kíváncsiság.

- Hadd meséljek el egy történetet. Élt egyszer egy házaspár akik boldogan éltek együtt egy házban két éves kisfiúkkal. – lehet hogy én voltam az a kisfiú? – Mikor a fiú két éves lett, az anyukáját megáldotta a sors még egy gyermekkel – na álljunk csak meg! Ha az a fiú  én vagyok,  és ha az a kislány nem Lottie akkor nekem ő a …- De szegény lány mikor három éves lett, leesett az asztalról és a padlóba beverte a fejét. Szülei bevitték a kórházba és ott tapasztaltak nála egy amnéziát.  Ki kellett vizsgálni a fajtáját ezért bent hagyták a kórházban ahol bekerült még számos kisgyerekkel egy szobába. Másnap mikor mentek érte a szülei megállította őket az orvos és olyat közölt velük amit alig akartak felfogni. A lány olyan amnéziát kapott amiből nem lehet kigyógyulni. Nem emlékezett sem a szüleire, sem a testvérére, sem az otthonára. Semmire sem az addigi igaz rövid, de számos eseményt tartalmazó életéből. Azt mondta az orvos, hogy csak egy valami nagy csoda folytán jöhet vissza a lány emlékezete. A szülei mentek volna a kislányért, de ő már nem volt a kiságyában. Keresték az egész kórházban, de nem találták. Egy hónap múlva kiderült, hogy egy véletlen folytán, egy házaspár elvitte a gyermeküket, aki azótais az ő otthonukba lakott, és még csak nekik sem tűnt fel hogy nem a saját gyermekük. Az orvos közölte velük hogy már nem hozhatják el a kislányt az új környezetéből, mert súlyos elmezavart kapna, ezért a házaspár sohasem kapta vissza első lány gyermeküket – lélegzet-visszafojtva hallgattam Anyukámat, aki éppen azt közölte velem hogy van még egy testvérem!

-  Anyu- szólaltam meg halkan, elhaló hangon- hogy hívják a tesvérünket? – Daisy, Pheobe és Fizzy megfagytak és csak néztek előre. Ők még csak most fogták fel, hogy van a családunknak egy régi-új tagja

- Stella Hessler- mosolygott

- De ő mért nem Tomlinson?- Daisy
- Mert akik nevelik őket úgy hívják hogy Marie Hessler és Rich Hessler

- Stella Tomlinson. Szép név. Már akkor is jó ízlésed volt – nevetett Lottie

-  Van róla képed ? – kérdezte Fizzy

-  Nincs. De van twittere – na erre a szóra felkaptam a fejem és a farmerzsebembe nyúlva elkezdtem nyomogatni a gombokat a telefonom mire az én anyukám felnevetett. Könnyen megtaláltam. Közben észrevettem hogy követ minket, mármint a banda tagjait. Áhhááá szóval egy Directionerrel van dolgom – vigyorogtam

- Azt hiszem Louis megtalálta – Anya. Erre mindenki körém  gyűlt és néztük a képet. Nem hasonlított se Lottiera, se Fizzyre, se Daisyre, se Pheobere. Nekik barnásszőke hajuk volt. Neki barna. Rám hasonlított. Barna haj, rikító kék szem. Már akkor tudtam, hogy nem egy vad rajongóval lesz dolgom, hanem egy kedves és őrült lánnyal.

1. rész

*Stella*

Ma van a nagy nap. Erre készültem már vagy két hónapja. A szüleim nem foglalkoznak velem, és csak olyanokat mondanak, hogy, „nézz magadra! Ha orvosnak tanultál volna, többre vihetnéd!” Igen. Minden álmuk azt volt, hogy orvos legyek. De én nem azt a pályát választottam. Két hónapja járok dolgozni a plázában lévő kávézóba pincérnek, hogy összekaparjak egy kis pénzt. Gyakorlatilag délelőtt suliba vagyok, hazajövök enni, megyek dolgozni, és este jövök aludni. Szóval csak eszek meg alszok itthon. Azért gyűjtöm a pénzt, hogy egy kis házat vehessek valahol itt, Londonban. A sulit tegnap fejeztem be. Nyár van, és ez volt az utolsó előtti évem. Előhúzom az ágyam alól a régi, kék bőröndömet majd szóróm bele a ruháim. Gyorsan rohanok a fürdőbe, hogy onnan is mindent kipakoljak. A laptopomat, pénztárcámat, személyimet, és egy régi fényképalbumot rakok még el. Szüleim még dolgoznak ezért ezt az időpontot választottam. Na meg az ingatlanossal is most fogok találkozni, hogy kifizessem a házat. Most lázadónak tűnök, gondolom, de ezt csak a saját magam érdekében teszem. Ha itthon maradok azt lesz a vége, hogy orvosnak megyek, amit nem szeretnék, itthon nem értékelnek. Ezért terveztem el két hónapja, hogy elköltözök. A szüleim úgy sem fognak keresni. Barátom meg csak egy van, aki Magyarországon él. Amúgy Kittinek hívják. Vele szoktam skypeolni. Igen, tudok magyarul. Nagyon aranyos lány, azt is mondta, hogy ha szeretnék, költözzek hozzájuk. De nem szeretnék elmenni Londonból. Ez a hely már a szívemhez nőtt. Sietnem kell a találkozóra az ingatlanossal, mert már csak 15 percem van odaérni. Hívtam egy taxit, mert nekem még nincs jogsim. A sofőr bepakolta nekem hátra a csomagomat, amíg én beszálltam a hátsó ülésre. Elmondtam a pontos címet, majd mikor leparkolt a taxi kifizettem és megláttam az ingatlanost. Köszöntöttük egymást és körbevezetett a házon, ami nem nagy, de én pont elférek benne. Kétemeletes, az alsón van a nappali, konyha, fürdő és egy vendégszoba. A felső emeleten két hálószoba, és egy vendégszoba. Mielőtt megnéztem volna már akkor tudtam, hogy ez a ház kell nekem de most már biztos vagyok benne. Az ára sem volt túl sok ezért azt is simán kifizettem. Majd mikor aláírtam mindenféle papírt, az ingatlanos elhagyta a házat ezért én jobban körbe tudtam nézni. A saját birodalmamnak egy rózsaszín szobát választottam. A bőröndömből elkezdtem kipakolni mikor beindítottam zenét a telefonomról. Anyáéknak úgy sem fogok hiányozni, eddig sem foglalkoztak velem. Ha pedig szólnak a rendőrségnek –amit úgysem fognak- akkor csak ők járnak rosszul. Ha elmondom hogy otthon, ami már nem az otthonom mit csinálnak velem akkor beraknak egy intézetbe ahonnan pár hónap múlva kikerülök és ide fogok visszajönni. De úgysem fognak keresni- gondoltam magamban

*Louis Tomlinson*

Londonból vezetek Doncaster felé. Végre kaptunk két hét szabadságot a fiúkkal, a sok stúdió, interjú és fotózás után. Végre láthatom Anyát, Daisyt, Pheobet, Lottet és Fizzyt. Már nagyon hiányoznak. Utoljára 2 hónapja tudtam csak meglátogatni őket. De mindig beszélünk telefonon./2 óra kocsikázás után/ Végre leparkolhatok otthonom előtt. Tesóim futottak elém a kocsifelhajtóra. Daisy és Pheobe ért ide először és két oldalról öleltek. Fizzy és Lotte is csatlakoztak a csoportos öleléshez, amiben én voltam középre szorítva. Anyukám is boldogan sietett ki az ajtón, ő is megszorongatott, majd végre bemehettem az otthonunkba.
-------------------------------------------------------------
Véleményt szeretnék, tetszik-e a sztori, vagy ha nem akkor mi nem tetszik benne. Pls. írjatok komikat.2komi után jön a kövi rész :) Jó nyarat, aki még nyaral, annak aki a sulira vásárol be üzenem neki, hogy én is csak bevásásrolni szeretem a cuccokat, használni már egyáltalán nem xD
                                                                                                                            Puszi: Anne

Prológus

Egy Stella Hessler nevű lány, abban a tévhitben él, hogy egyke.  Kiskorában, háromévesen egy súlyos amnéziát kapott. Ennek hatására még máig sem emlékszik első három életévére. Szülei sosem figyeltek rá nagyon, sosem hallgatták meg, mindig egyedül döntött az évek során. Így ebből kifolyólag mára már, 17 éves korára mindenben a legjobb döntést hozza. Csodás az énekhangja, ezzel 12 éves korában foglalkoztak is szülei, de csak annyira futotta tőlük, hogy beírassák az általános iskola énekkarába. Táncolni egy kicsit tud, de énekelni jobban. Nagy álma hogy énekes legyen. Ő is, mint ma már majdnem minden lány Directioner. De sajnos koncertre sem mehetett el, nem is találkozhatott velük, mert szülei nem fizették ki neki a jegyeket. Nem az a fanatikus rajongó, de azért tud a fiúkról egy s mást.  Humoros lány, szereti, ha különböző csínytevéseket követhet el a tanárai ellen. Egy napon viszont megelégelte szülei nemtörődömségét, és ennek következményei is lettek…