Sziasztoooook!
Most nem éppen a One Direction, vagy a blog témájában írok, de szerintem ÉRDEMES ELOLVASNI, mert én is lány vagyok, akik olvassák a blogom többségük (valószínűleg) lány, ezért gondoltam megosztom veletek, ezt a nyeremény játékot ^^ : https://www.facebook.com/pinkpanda.hu?sk=app_362431560557890&app_data Kattintsatok az itt látható linkre, adjátok meg a kereszt neveteket, és az e-mail címeteket és nyerhettek egy csomó színt tartalmazó smink palettát *--* . Na meg lájkolni kell az oldalt, de szerintem ennyit megér... Amúgy ez a PINK PANDA Magyarország facebook oldal holnap fogja megnyitni a web áruházukat!! Érdemes felnézni arra is, és követni a facebook oldalt, szerintem. Én is jelentkeztem a nyeremény játékra, és az oldalt is követem, és előre láthatólag szeretnék majd tőlük vásárolni is. Annyit kell tudni róla, hogy egy nagyon aranyos, vicces, jófej, kedves lány, Eszti fogja tesztelni a termékeiket, akiben 100%-ig meg lehet bízni! Remélem ti is jelentkeztek a nyeremény játékra ^^ Siessetek, holnapig lehet jelentkezni! xx. ˙watti
2013. november 24., vasárnap
2013. november 19., kedd
7. rész
*Louis*
Fél úton elállt az eső, így már csak gyalogoltam. Nem sokára oda értem a ház elé, és ingadozó bátorsággal, de becsengettem. Egy nő nyitott ajtót, akit semmiképp sem neveznék Stellának. Biztos ő lesz az "anyja"
- Jó napot, Miss Hessler én... - de nem tudtam befejezni a mondatomat mert közbe vágott
- Tudom, hogy ki vagy,Louis!
- De honnan?
- Mikor anyáddal rendeztük a Stellás ügyet, vele voltál
- Mikor anyáddal rendeztük a Stellás ügyet, vele voltál
- És akkor megkérdezhetem hogy Stella itthon van-e? - Miss Hessler mögött megjelent egy férfi, aki valószínűleg Stel "apja' .
- Stella talán már egy hete nem jött haza. De lehet, hogy egy és fél - hogy mi a jó frász karika van? Mi a jó isten? És ezek nem szóltak a rendőrségnek? Na meg azt sem tudják, hogy mióta nincs itthon? Ennyire nem érdekli őket?
- Felmehetek a szobájába? - próbáltam megőrizni a hidegvérem,ami úgy látszik sikerült is
- Ja - na, kedves... Elindultam a lépcső irányába azon pedig egyenesen föl. Nyílott négy ajtó. Mindegyik barna volt, csak egy fehér, amin egy papíron lévő zöld manga szem volt rajzolva. Kitalálhattam, melyik Stelláé... tehát benyitottam a fehér ajtón és szembesülnöm, kellett a szoba ürességével. Mindent elvitt, tehát ő akart elmenni, de ahogy éreztem a szülők hangsúlyából ítélve, nem oktalanul... Egy üres szobában állok, amiben csak néhány szekrény, és egy ágy maradt, na meg egy íróasztal. Benyitottam a szobából vezető fürdőbe, ami szintén üres volt. Itt sem jártam sikerrel... Lementem elköszönni Mr. és Mrs. Hesslertől.
- Viszont látásra, nekem mennem kell!
- Szia! - ennyire nehéz volt megszólalni? Hazafelé hasított belém a kegyetlen tudat, miszerint nem tudom, hogy hol a húgom. Egyáltalán, hol van, mi van vele, jól van, vagy vagy egyáltalán képes eltartani magát...? Olyan sok kérdést akartam neki feltenni, de egyre sem kaptam meg a választ. Elkeseredve írtam sms-t Eriknek, ami azt tartalmazta, hogy nem a megadott címen lakik Stella. Ezt a választ kaptam rá:
Most nem érek rá, de majd még dolgozom
az ügyön. Valószínűleg holnap délutánra
megtudom mondani a pontos címet. E.
Mi az hogy holnap délután? Meg hogyan akarja kideríteni? És én hogyan várjak holnap délutánig? Még mielőtt hazamentem volna, eldöntöttem, hogy meglátogatom azt az új bárszerűséget ami nyílt az egyik utca sarkán. Elvileg még zene is van ami legalább majd eltereli a gondolataimat... A bár küszöbén átlépve még pont beestem a fellépő előtt, és kértem egy asztalt. Rendeltem egy italt mikor feljött valami férfi a színpadra.
- Jó estét! Köszöntsék a színpadon Stella Hesslert! - megállt a a kezem a a villa piszkálgatásában. Biztos félrehallottam... Remek már hallucinálok! De ha süketnek süket vagyok, akkor vak is, mert.. ott... ott van Stella !!! A felismerés villámként csapott belém és tapsolni kezdtem a húgomat. Egy kis fekete-fehér ruha volt rajta, alul kisebb csillogással és egy fekete magassarkú... Nem túlzok, ha azt mondom gyönyörű volt! A haja meg valami eszméletlen lett! Kissé rockos beütésű az összecopfozott göndör haj, de nekem tetszik! És már a hangját is hallhatom először egy Ke$ha számmal, azután Rihanna következett és utolsónak pedig Selena számot énekelt. Csodás hangja van! És már választ is kaptam néhány kérdésemre. Lement a színpadról, én pedig távoztam a helyiségből. Elbújtam a sötét utcán és megvártam még kilép az ajtón, onnantól pedig halkan, mint a párduc zajtalanul osontam utána. Mikor bement egy kisebb aranyos ki kertes házba leolvashattam a számot. Back St. 32. Még ott maradtam a háznál, de rejtőzködve, ugyanis egy utcára néző szoba ablakából láttam, hogy felkapcsolódott a villany, és így tökéletesen ráláthattam Stellára. Először csak laptopozott, aztán elkezdett ugrálni az ágyon. Hirtelen akkorát ugrott, olyan félelmetes, és ijesztő volt nézni, ahogy a húgod egész teste megemelkedik, majd lebeg a levegőben, semmi szilárd dolog nem tartja. Akármikor leeshet, és bármi megtörténhet...Bármi... Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, mikor nevetve huppant le a rózsaszín francia ágyra. Viszont leérkezése előtt az ablakra pillantott, így én csak ennyi ideig maradhattam, el kellett húznom a csíkot. Na, nem baj, majd holnap délután újra láthatom, immár személyesen.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Szörnyen sajnálom, hogy ilyen rövid lett... De sajnos nekem is este van, és még tanulnom is kell...Viszont sajnálattal látom, nem komiztok, és a chatet sem használjátok. Ha ez így megy tovább, be fog zárni a blog. Minek írjam fölöslegesen a történetemet, ha senki nem olvassa? Lehet, hogy olvassátok, de sajnos ezt nekem nem tükröződik vissza, így számomra úgy néz ki, mint ha egy teljesen kihalt blogra írnék fejezeteket...Nagyon szépen kérlek titeket, jelezzetek nekem valahogy! xoxo ˙watti
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Szörnyen sajnálom, hogy ilyen rövid lett... De sajnos nekem is este van, és még tanulnom is kell...Viszont sajnálattal látom, nem komiztok, és a chatet sem használjátok. Ha ez így megy tovább, be fog zárni a blog. Minek írjam fölöslegesen a történetemet, ha senki nem olvassa? Lehet, hogy olvassátok, de sajnos ezt nekem nem tükröződik vissza, így számomra úgy néz ki, mint ha egy teljesen kihalt blogra írnék fejezeteket...Nagyon szépen kérlek titeket, jelezzetek nekem valahogy! xoxo ˙watti
2013. november 9., szombat
6.rész
*Louis szemszöge*
Már a repülőn ülök, és integetek a családomnak, akik kénytelenek voltak tőlem könnyes búcsút venni, ugyanis nem adtam fel, hogy megkeressem a húgomat Most reggel kilenc óra van, egy órás az út Londonba, és mivel itt nincs idő eltolódás így kb. 10-re oda is érhetek. -gondoltam majd hamar elnyomott az álom zene hallgatás közben.
*1 órával később*
-Kérjük, kapcsolják be a biztonsági öveiket, megkezdjük a leszállást! - hallottam meg ezt az idegesítő, álmomból fölkeltő hangot. Máris itt volnék? Ez gyors volt... A gép landolt, megkerestem a csomagjaimat, majd bementem a mosdóba, nehogy megtaláljon pár fan. Persze, szeretem őket, de most nagyon nincs kedvem velük találkozni, mikor a testvéremet keresgetem egész London területén, aki az se biztos, hogy él, hanem meghalt a napokban, akárhol, autó baleset, vagy műtét, vagy elrabolták, vagy vagy akármi... Ahogy ebbe belegondoltam elsápadtam, majd egy hang megszólalt a fejemben. Louis, ne legyél már ennyire hülye! Biztos hogy él! Megnézem a Twitterjét, hogy tutira menjek, és bingó! Tegnap kiírt valamit.
@Stella_H : @Kittike__ Jó nap veled <3 Köszi a sok segítséget
Na, most hogy megnyugodtam, felhívom Eriket, hogy találkozni szeretnék ma vele.Kicsöng, kicsöng kicsöng és felveszi.
- Szia Erik, Lou vagyok.
- Szia Louis! Mit szeretnél?
- Eltaláltad akarok valamit! Hánykor tudunk ma találkozni?
- 3-kor jó nekem.
- Megfelelő időpont - mindegyik időpont megfelelő lenne te hülye
- Akkor találkozzunk a Hide Parkban 3-kor a szökőkútnál!
- Rendben, szia!
- Szia!
Bepattantam a kocsimba amit elhozattam az egyik testőrre, és suhantam hazáig.Nehezen telik az idő. Az óra kattog, és én azt lesem már vagy kemény 2 perce. Így nem fog eltelni a délután... Úgy döntök beülök a tévé elé, és bámulom azt a beszélő dobozt.
- Tele shop, My little pony, valami helyszínelős, és valami nyálas film . Na ez jó lesz. Ne hogy hülyeségekre gondoljatok! Nem szeretem az ilyen romantikus izéket... Lehalkítom a tévét, és elkezdem szinkronizálni. Jöttek a furábbnál furább mondatok, de a vége már annyira unalmas lett, hogy bealudtam. Fél kettőkor ébredtem föl, amit nem is bánok, mert így is telt az idő. Mivel egy hétig leszek ebben a házban, úgy döntöttem kicsit berendezem a szobámat. Kipakoltam néhány pólót,és nadrágot, na meg alsót. Éhes lettem ezért gyorsan lementem a konyhába, azon belül is a hűtőt nyitottam ki. Ami ÜRES??!! Ne már... Mennyi is az idő? Háromnegyed kettő. Akkor lezuhanyzok, beugrok egy mekibe vagy akárhova, utána pedig megyek Erikhez. Ledobtam a fürdőben a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá /remélem mindenki tudja, hogy hogyan megy egy zuhanyzás, ezért ezt nem írom le/ Miután végeztem felvettem a ruháimat, előkerestem a telefonom, pénztárcám, felhúztam a cipőm és indulhattam is.Kocsi kulcsot elforgatva bőgettem fel a motort, és kocsikáztam el a legközelebbi meki elé. Felraktam a napszemüvegemet és egy baseball sapkát. Nem vagyok nagy híve a kapucninak, mert az is olyan feltűnő, mint ha nem lenne a fejemen semmi. Beléptem a kajáldába, és szerencsémre senki sem ismert fel, amíg rendeltem magamnak egy krumplit és egy hamburgert. A rendelésemre még várnom kell, ezért kerestem egy eldugottabb asztalt. És találtam is, egy sarokban egy boxot. Megjött a rendelésem és nekiálltam falatozni. Mikor vittem vissza - a már üres - tálcát sikeresen megbotlottam egy szék lábában, és lerepült a fejemről a sapkám. Utánanyúltam de már késő volt. Sikítás hangzott fel az egész épületben én pedig futásnak eredtem. Egészen Erik házáig ahol nyomtam a csengőt és dörömböltem az ajtón, még az résnyire nem nyílódott és egy kéz be nem húzott rajta. Én pedig megkönnyebbülésembe a földre estem és hangosan kapkodtam a levegőért.
- Mit műveltél már megint? - vigyorgott fölöttem Erik
- Csak... leesett...a...sapkám -lihegtem
- Amíg a földön fetrengsz, elmagyarázhatnád, hogy mit is kéne csinálnom
- Minél többet tudj meg erről a lányról - adtam oda neki a telefonomat amin Stella twitter adat lapja volt megnyitva
- Adj öt percet - majd öt percen keresztül pötyögött a gépén valamit és végre megszólalt - Stella Hessler 17 éves, szeptemberben tölti a 18-at, jövő szeptemberben lesz 12.-es a London High School középiskolában, ahogy nézem egy Horváth Kitti nevű magyar lány a legjobb barát nője, barna haj, kék szem, Londonban lakik, szülei Marie Hessler és Rich Hessler. Most csak ennyire futotta tőlem.
- Ez mind jó, de nem tudnád kideríteni, hogy pontosan hol lakik?
- Hát abba bele telhet néhány óra, mert mire hozzá férhetek a személyi igazolványához az egy óra, plusz még a két szülőjéé plusz két óra. Szóval gyere vissza hatkor, arra meg lesz a pontos lak cím.
-Oké, akkor majd hatkor találkozunk. Szia Erik! Na addig oké, hogy hazamegyek, de mit fogok majd otthon csinálni, mert ha nem kötöm le magam, akkor biztos, hogy hatig csak az órát fogom nézni.A szobámba érve, elővettem a laptopom, és úgy gondoltam megnézem a twitterem, és bekövetem pár rajongónkat. Ezt úgy 10 perc után meguntam, ezért írtam twitterre:
@Louis_Tomlinson: I <3 London!
Erre persze már jöttek a kommentek, hogy visszautaztál máris, jó volt a családoddal, mikor jöttél vissza, találkozhatunk veled, stb. De mivel úgy is unatkoztam minden ilyesfajta kérdésre válaszoltam.
@Louis_Tomlinson: Igen, már újra itt boldogítom a világot, a családommal nagyon jó volt, de visszajöttem ide, mert már ide is húz valami erős kötelék. És igen találkozhattok velem! A mai délutánom szabad, szóval négy órától fél hatig a plázában találkozzunk a szökőkútnál! Gyorsan gyertek, mert el szeretnék menni veletek egy helyre!
Igen amint lehet látni, úgy döntöttem, hogy a rajongóimmal szeretném tölteni a délutánom szabad részét. Azért remélem, hogy nem lesz ott sikítozó tömeg, hanem normális , és kedves lányokkal tudok majd beszélgetni. Újra elmentem fürödni, ugyanis az üldöző rajongók után kicsit megizzadtam, majd fölvettem egy piros farmert, kék csíkos pólót és egy cipőt, majd gyalog vágtam neki az útnak. Most nem zavart, ha felismernek, mert úgy is velük akarom tölteni a délutánt. Már a pláza bejáratánál jártam mikor megkocogtatta a vállam egy lány.
- Szia, ugye te vagy Louis Tomlinson?
- Igen. Mit szeretnél?
- Hát, ha nagyon sietsz akkor egy autogrammot kérnék csak - mondta hebegve a törékenynek kinéző lány
- Gyere, éppen a rajongókkal tartok délutánt, csatlakozz hozzánk te is.
- Hát, ha ez meghívás, akkor szívesen elfogadom. - görbült felfelé a szája a körülbelül 17 éves lánynak. Annyi idős lehet, mint Stella.
- Hát, ha engem már ismersz, megtudhatom a te nevedet is? - kérdeztem felé fordulva mosolygósan.
- Palvin Barbara.
- Te nem itt születtél, ugye?
- Nem, én igazából Európa egyik kicsi országában, Magyarországon. De megtanultam angolul, így most itt vagyok- beszélgettünk mikor éppen odaértünk a szökőkúthoz, ahol körülbelül 10 lány üldögélt telefonnal, papírral és tollal a kezükben.
- Sziasztok! Rám vártatok?
- Igen - szólal meg félelmetesen egyszerre a 7 lány. Szóval ilyen amikor mi csináljuk ezt...
- Gyertek, elakarlak vinni titeket egy ki sétára - mosolyogtam rájuk bátorítóan. Barbara már nem volt annyira bátortalan, ezért rögtön mellém lépett és indult utánam. Meghallottam a többi láb, kopogását, vagy éppen csak picit leérő talp dobogását.
- Hmm, hogy ne teljen olyan csendben ez a körülbelül 15 perc, addig kérdezhettek bármit, akár a banda tagokról is.
- Igaz az hogy Harry meztelenül alszik? - a vörös hajú lány kérdésére mindannyian felnevettünk, és azt hiszem ilyenkor kezdtünk feloldódni.
- Valószínűleg igen, mert szegényke alva jár és éjfél tájban, néha Niall sikítására ébredünk - a végét már alig tudtam kimondani, mert a fejemben újra és újra meghallottam azt a sikítást.
- Mit keres Niall éjfélkor a folyosón? - kérdezte a fekete hajú
- Tudod, ő olyan falánk, hogy nem bír ki egy éjszakát evés nélkül, ezért elindul a konyhába fél holdkórosan, és általában akkor ébred fel ha találkozik Harryvel, de amúgy egy szendvicset kb. fél álomba eszik meg - erre is jöttek a nagy hahoták a részünkről, de még itt sem volt vége a kérdéseknek.
- Tudnál mesélni Zaynről és a tükrökről? - kérdezte a barnás szőke kontyba fogott hajú lány
- Hát az már külön élmény számunkra amikor elalszunk egy reggeli koncert előtt, és Liam ébreszt, de akkor csatát vívunk a fürdőért, ami úgy néz ki, hogy négy még félig alvó srác nekiront egy ajtónak, ott lökködjük egymást, és aki előbb beér azé a fenti fürdő. De ilyenkor a többi még fürdőt nem használt srác lerohan a lépcsőn, ott mindig ellökjük Zaynt, aki így ráesik a kanapéra, és a másik kettő általában Harry és Niall harcol a lenti fürdőért. De valahogy mindig úgy intézzük, - még én magam sem tudom, hogy hogyan sikerül - de mindig Zayn az utolsó. Na akkor ő benn van fél órát, halljuk a hajlakk fújást, ahogy dühösen mondogatja, hogy; -" Állj arra az oldalra, ahova én akarom!" vagy ahogy megfenyegeti a haját (!!) " Hanem állsz úgy, mint ahogy én akarom, leváglak szívem!" elmondása szerint, ilyenkor a haja mindig engedelmeskedik neki... - el se kell mondanom a többiek - na meg persze én is - addig fuldokoltak a röhögéstől, amég oda nem értünk a Temzének arra a részére ahol már - sajnos- senki sem jár, pedig itt ez a gyönyörű park is. Elindultam a legmagasabb fa alá, és ott kört formázva leültünk.
- Gondolom engem már ismertek - persze hogy ismertek mert ha nem ismernétek akkor nem lennétek itt- tehát most ti is mutatkozzatok be. Kezdjük tőlem balra, és úgy haladjunk körbe.
- Palvin Barbara vagyok, de csak szólítsatok Barbinak. Magyarországról jöttem, és modell szeretnék itt lenni.
- Emma Folks lennék, de csak hívjatok Emmnek Emmának vagy ahogy jól esik. Én a szüleimmel nyaralok itt egy hetet, de amúgy Kanadából jöttem.
- Sophia Rainbow a nevem, de hívhattok Sophnak, Sophinak, vagy akár Sophiának is.Én itt élek Londonban, még sajnos koptatom az iskola padot, de leszeretném tenni az év végi vizsgákat, és pincér nőnek állni.
- Maria Greenfield a nevem, de isten ments, hogy úgy hívjatok, utálom a nevemet ezért csak Mary. Én is csak nyaraláson vagyok, csak én a legjobb barátnőmmel, aki szintén itt ül a köreinkbe.
- És én, a híres nevezetes Sara Campbell, Mary barátnője-itt nevettük el magunkat- Szóval mi itt együtt vagyunk nyaraláson New Yorkból, és minden álmunk volt hogy találkozzunk valamelyik One Direction taggal, ami most össze is jött- mosolygott még vidámabban.
- Winter Richardson a nevem, itt élek Londonban a legjobb barátnőmmel, Zsófival egy házban, még ebben az évben minket is keserít az iskola, de jövőre szabadok vagyunk, és én sminkesnek, Zsófi pedig fodrásznak készül.
- Tóth Zsófia vagyok, és én lennék Winter legjobb barátnője, és mint hallhattátok fodrásznak készülök. Én is Magyarországból jöttem, mint Barbi, akivel kár, hogy még nem találkozhattam, se itt, se ott, de szívesen megismerném. Még hülyültünk egy órán át. Abban az egy órában kiderültek dolgok, mint például; Barbi tökéletes modellnek, és vicces lány, Emm kicsit visszahúzódóbb típus, de amikor barátok között van, ugyanolyan hülye, mint mi, Sophi kedvenc banda tagja Harry, akinek éppen nincs barátnője... ha rajtam múlik, nem sokára lesz, Mary és Sara elválaszthatatlanok, és mind a kettőjük nagyon vicces és jó fej lányok.Winter és Zsófi, akármiben benne vannak, jó a humoruk és még szeretnék velük találkozni, többször is.
- Ha adtok 7 papírt, és egy tollat, mindenkinek adok aláírást - na itt megtámadott vagy hét jegyzettömb, és öt toll.- Hmm én csak papírt és tollat kértem de ez is megfelel- nevettünk. Mindenkivel csináltam közös képet, adtam aláírást, és twitteren is bekövettem őket. olyanok nekem, mint ha hét húgom lett volna ebben a két órában, ugyanis épp most jelzett a telefonom, hogy lassan indulhatnék Erikhez, az adatokért.
- Sajnálom lányok, de nekem most mennem kell, de twitteren majd még beszélünk, és nektek; Emma, Sara és Mary jó nyaralást, Winter, Zsófi és Sophia nektek jó nyári szünetet, és Barbi kívánom, hogy felvegyenek modellnek!- mindenkitől öleléssel búcsúztam majd elindultam Erik háza felé. Fél úton esni kezdett, nekem meg nem hogy esernyőm, de még kapucnim sem volt, na akkor futááááás. Csöngettem, de lusta voltam megvárni még kinyitja az ajtót, ezért berontottam.
- Valaki nagyon türelmetlen... na meg vizes
- Mondjad, hogy hol lakik, könyörögöm!
- A három igazolványon ugyanaz a cím volt, tehát Back Street 56
- Köszönöm, te egy zseni vagy!- majd elindultam a ház szám felé, természetesen futva, mert az eső még mindig esett...
Bepattantam a kocsimba amit elhozattam az egyik testőrre, és suhantam hazáig.Nehezen telik az idő. Az óra kattog, és én azt lesem már vagy kemény 2 perce. Így nem fog eltelni a délután... Úgy döntök beülök a tévé elé, és bámulom azt a beszélő dobozt.
- Tele shop, My little pony, valami helyszínelős, és valami nyálas film . Na ez jó lesz. Ne hogy hülyeségekre gondoljatok! Nem szeretem az ilyen romantikus izéket... Lehalkítom a tévét, és elkezdem szinkronizálni. Jöttek a furábbnál furább mondatok, de a vége már annyira unalmas lett, hogy bealudtam. Fél kettőkor ébredtem föl, amit nem is bánok, mert így is telt az idő. Mivel egy hétig leszek ebben a házban, úgy döntöttem kicsit berendezem a szobámat. Kipakoltam néhány pólót,és nadrágot, na meg alsót. Éhes lettem ezért gyorsan lementem a konyhába, azon belül is a hűtőt nyitottam ki. Ami ÜRES??!! Ne már... Mennyi is az idő? Háromnegyed kettő. Akkor lezuhanyzok, beugrok egy mekibe vagy akárhova, utána pedig megyek Erikhez. Ledobtam a fürdőben a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá /remélem mindenki tudja, hogy hogyan megy egy zuhanyzás, ezért ezt nem írom le/ Miután végeztem felvettem a ruháimat, előkerestem a telefonom, pénztárcám, felhúztam a cipőm és indulhattam is.Kocsi kulcsot elforgatva bőgettem fel a motort, és kocsikáztam el a legközelebbi meki elé. Felraktam a napszemüvegemet és egy baseball sapkát. Nem vagyok nagy híve a kapucninak, mert az is olyan feltűnő, mint ha nem lenne a fejemen semmi. Beléptem a kajáldába, és szerencsémre senki sem ismert fel, amíg rendeltem magamnak egy krumplit és egy hamburgert. A rendelésemre még várnom kell, ezért kerestem egy eldugottabb asztalt. És találtam is, egy sarokban egy boxot. Megjött a rendelésem és nekiálltam falatozni. Mikor vittem vissza - a már üres - tálcát sikeresen megbotlottam egy szék lábában, és lerepült a fejemről a sapkám. Utánanyúltam de már késő volt. Sikítás hangzott fel az egész épületben én pedig futásnak eredtem. Egészen Erik házáig ahol nyomtam a csengőt és dörömböltem az ajtón, még az résnyire nem nyílódott és egy kéz be nem húzott rajta. Én pedig megkönnyebbülésembe a földre estem és hangosan kapkodtam a levegőért.
- Mit műveltél már megint? - vigyorgott fölöttem Erik
- Csak... leesett...a...sapkám -lihegtem
- Amíg a földön fetrengsz, elmagyarázhatnád, hogy mit is kéne csinálnom
- Minél többet tudj meg erről a lányról - adtam oda neki a telefonomat amin Stella twitter adat lapja volt megnyitva
- Adj öt percet - majd öt percen keresztül pötyögött a gépén valamit és végre megszólalt - Stella Hessler 17 éves, szeptemberben tölti a 18-at, jövő szeptemberben lesz 12.-es a London High School középiskolában, ahogy nézem egy Horváth Kitti nevű magyar lány a legjobb barát nője, barna haj, kék szem, Londonban lakik, szülei Marie Hessler és Rich Hessler. Most csak ennyire futotta tőlem.
- Ez mind jó, de nem tudnád kideríteni, hogy pontosan hol lakik?
- Hát abba bele telhet néhány óra, mert mire hozzá férhetek a személyi igazolványához az egy óra, plusz még a két szülőjéé plusz két óra. Szóval gyere vissza hatkor, arra meg lesz a pontos lak cím.
-Oké, akkor majd hatkor találkozunk. Szia Erik! Na addig oké, hogy hazamegyek, de mit fogok majd otthon csinálni, mert ha nem kötöm le magam, akkor biztos, hogy hatig csak az órát fogom nézni.A szobámba érve, elővettem a laptopom, és úgy gondoltam megnézem a twitterem, és bekövetem pár rajongónkat. Ezt úgy 10 perc után meguntam, ezért írtam twitterre:
@Louis_Tomlinson: I <3 London!
Erre persze már jöttek a kommentek, hogy visszautaztál máris, jó volt a családoddal, mikor jöttél vissza, találkozhatunk veled, stb. De mivel úgy is unatkoztam minden ilyesfajta kérdésre válaszoltam.
@Louis_Tomlinson: Igen, már újra itt boldogítom a világot, a családommal nagyon jó volt, de visszajöttem ide, mert már ide is húz valami erős kötelék. És igen találkozhattok velem! A mai délutánom szabad, szóval négy órától fél hatig a plázában találkozzunk a szökőkútnál! Gyorsan gyertek, mert el szeretnék menni veletek egy helyre!
Igen amint lehet látni, úgy döntöttem, hogy a rajongóimmal szeretném tölteni a délutánom szabad részét. Azért remélem, hogy nem lesz ott sikítozó tömeg, hanem normális , és kedves lányokkal tudok majd beszélgetni. Újra elmentem fürödni, ugyanis az üldöző rajongók után kicsit megizzadtam, majd fölvettem egy piros farmert, kék csíkos pólót és egy cipőt, majd gyalog vágtam neki az útnak. Most nem zavart, ha felismernek, mert úgy is velük akarom tölteni a délutánt. Már a pláza bejáratánál jártam mikor megkocogtatta a vállam egy lány.
- Szia, ugye te vagy Louis Tomlinson?
- Igen. Mit szeretnél?
- Hát, ha nagyon sietsz akkor egy autogrammot kérnék csak - mondta hebegve a törékenynek kinéző lány
- Gyere, éppen a rajongókkal tartok délutánt, csatlakozz hozzánk te is.
- Hát, ha ez meghívás, akkor szívesen elfogadom. - görbült felfelé a szája a körülbelül 17 éves lánynak. Annyi idős lehet, mint Stella.
- Hát, ha engem már ismersz, megtudhatom a te nevedet is? - kérdeztem felé fordulva mosolygósan.
- Palvin Barbara.
- Te nem itt születtél, ugye?
- Nem, én igazából Európa egyik kicsi országában, Magyarországon. De megtanultam angolul, így most itt vagyok- beszélgettünk mikor éppen odaértünk a szökőkúthoz, ahol körülbelül 10 lány üldögélt telefonnal, papírral és tollal a kezükben.
- Sziasztok! Rám vártatok?
- Igen - szólal meg félelmetesen egyszerre a 7 lány. Szóval ilyen amikor mi csináljuk ezt...
- Gyertek, elakarlak vinni titeket egy ki sétára - mosolyogtam rájuk bátorítóan. Barbara már nem volt annyira bátortalan, ezért rögtön mellém lépett és indult utánam. Meghallottam a többi láb, kopogását, vagy éppen csak picit leérő talp dobogását.
- Hmm, hogy ne teljen olyan csendben ez a körülbelül 15 perc, addig kérdezhettek bármit, akár a banda tagokról is.
- Igaz az hogy Harry meztelenül alszik? - a vörös hajú lány kérdésére mindannyian felnevettünk, és azt hiszem ilyenkor kezdtünk feloldódni.
- Valószínűleg igen, mert szegényke alva jár és éjfél tájban, néha Niall sikítására ébredünk - a végét már alig tudtam kimondani, mert a fejemben újra és újra meghallottam azt a sikítást.
- Mit keres Niall éjfélkor a folyosón? - kérdezte a fekete hajú
- Tudod, ő olyan falánk, hogy nem bír ki egy éjszakát evés nélkül, ezért elindul a konyhába fél holdkórosan, és általában akkor ébred fel ha találkozik Harryvel, de amúgy egy szendvicset kb. fél álomba eszik meg - erre is jöttek a nagy hahoták a részünkről, de még itt sem volt vége a kérdéseknek.
- Tudnál mesélni Zaynről és a tükrökről? - kérdezte a barnás szőke kontyba fogott hajú lány
- Hát az már külön élmény számunkra amikor elalszunk egy reggeli koncert előtt, és Liam ébreszt, de akkor csatát vívunk a fürdőért, ami úgy néz ki, hogy négy még félig alvó srác nekiront egy ajtónak, ott lökködjük egymást, és aki előbb beér azé a fenti fürdő. De ilyenkor a többi még fürdőt nem használt srác lerohan a lépcsőn, ott mindig ellökjük Zaynt, aki így ráesik a kanapéra, és a másik kettő általában Harry és Niall harcol a lenti fürdőért. De valahogy mindig úgy intézzük, - még én magam sem tudom, hogy hogyan sikerül - de mindig Zayn az utolsó. Na akkor ő benn van fél órát, halljuk a hajlakk fújást, ahogy dühösen mondogatja, hogy; -" Állj arra az oldalra, ahova én akarom!" vagy ahogy megfenyegeti a haját (!!) " Hanem állsz úgy, mint ahogy én akarom, leváglak szívem!" elmondása szerint, ilyenkor a haja mindig engedelmeskedik neki... - el se kell mondanom a többiek - na meg persze én is - addig fuldokoltak a röhögéstől, amég oda nem értünk a Temzének arra a részére ahol már - sajnos- senki sem jár, pedig itt ez a gyönyörű park is. Elindultam a legmagasabb fa alá, és ott kört formázva leültünk.
- Gondolom engem már ismertek - persze hogy ismertek mert ha nem ismernétek akkor nem lennétek itt- tehát most ti is mutatkozzatok be. Kezdjük tőlem balra, és úgy haladjunk körbe.
- Palvin Barbara vagyok, de csak szólítsatok Barbinak. Magyarországról jöttem, és modell szeretnék itt lenni.
- Emma Folks lennék, de csak hívjatok Emmnek Emmának vagy ahogy jól esik. Én a szüleimmel nyaralok itt egy hetet, de amúgy Kanadából jöttem.
- Sophia Rainbow a nevem, de hívhattok Sophnak, Sophinak, vagy akár Sophiának is.Én itt élek Londonban, még sajnos koptatom az iskola padot, de leszeretném tenni az év végi vizsgákat, és pincér nőnek állni.
- Maria Greenfield a nevem, de isten ments, hogy úgy hívjatok, utálom a nevemet ezért csak Mary. Én is csak nyaraláson vagyok, csak én a legjobb barátnőmmel, aki szintén itt ül a köreinkbe.
- És én, a híres nevezetes Sara Campbell, Mary barátnője-itt nevettük el magunkat- Szóval mi itt együtt vagyunk nyaraláson New Yorkból, és minden álmunk volt hogy találkozzunk valamelyik One Direction taggal, ami most össze is jött- mosolygott még vidámabban.
- Winter Richardson a nevem, itt élek Londonban a legjobb barátnőmmel, Zsófival egy házban, még ebben az évben minket is keserít az iskola, de jövőre szabadok vagyunk, és én sminkesnek, Zsófi pedig fodrásznak készül.
- Tóth Zsófia vagyok, és én lennék Winter legjobb barátnője, és mint hallhattátok fodrásznak készülök. Én is Magyarországból jöttem, mint Barbi, akivel kár, hogy még nem találkozhattam, se itt, se ott, de szívesen megismerném. Még hülyültünk egy órán át. Abban az egy órában kiderültek dolgok, mint például; Barbi tökéletes modellnek, és vicces lány, Emm kicsit visszahúzódóbb típus, de amikor barátok között van, ugyanolyan hülye, mint mi, Sophi kedvenc banda tagja Harry, akinek éppen nincs barátnője... ha rajtam múlik, nem sokára lesz, Mary és Sara elválaszthatatlanok, és mind a kettőjük nagyon vicces és jó fej lányok.Winter és Zsófi, akármiben benne vannak, jó a humoruk és még szeretnék velük találkozni, többször is.
- Ha adtok 7 papírt, és egy tollat, mindenkinek adok aláírást - na itt megtámadott vagy hét jegyzettömb, és öt toll.- Hmm én csak papírt és tollat kértem de ez is megfelel- nevettünk. Mindenkivel csináltam közös képet, adtam aláírást, és twitteren is bekövettem őket. olyanok nekem, mint ha hét húgom lett volna ebben a két órában, ugyanis épp most jelzett a telefonom, hogy lassan indulhatnék Erikhez, az adatokért.
- Sajnálom lányok, de nekem most mennem kell, de twitteren majd még beszélünk, és nektek; Emma, Sara és Mary jó nyaralást, Winter, Zsófi és Sophia nektek jó nyári szünetet, és Barbi kívánom, hogy felvegyenek modellnek!- mindenkitől öleléssel búcsúztam majd elindultam Erik háza felé. Fél úton esni kezdett, nekem meg nem hogy esernyőm, de még kapucnim sem volt, na akkor futááááás. Csöngettem, de lusta voltam megvárni még kinyitja az ajtót, ezért berontottam.
- Valaki nagyon türelmetlen... na meg vizes
- Mondjad, hogy hol lakik, könyörögöm!
- A három igazolványon ugyanaz a cím volt, tehát Back Street 56
- Köszönöm, te egy zseni vagy!- majd elindultam a ház szám felé, természetesen futva, mert az eső még mindig esett...
 |
| Palvin Barbi |
 |
| Emmus Folks |
 |
| Sophi Rainbow |
 |
| Mary Greenfield |
 |
| Sara Campbell |
 |
| Winter Richardson |
 |
| Tóth Zsófi |
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Tetszett ez a rész? ^^ Tudom, gonosz vagyok, hogy itt befejezem... Egyetlen egy kérésem lenne: Komizzatok! Mondjátok el a véleményeteket, mi tetszik, mi nem tetszik, melyik lány a legszimpatikusabb. Egyáltalán folytassam-e a blogot, mert ha nem tetszik, nem jó, akkor nem érdemes folytatni... Zsann U a komidnak nagyon nagyon nagyon örültem! Csak néztem, hogy ezt most komolyan én kaptam? ^^ De akinek nem szimpatikus a komizás, az írjon chatbe, ugyanis ezért csináltam. Cserét komiba, és ott is kérhettek, ha szeretnétek. *nagy öleléééés * ˙watti
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)