4.rész

*Stella*

- Köszönöm a tapsot! Jöjjön a mai est utolsó száma, ami nekem egy kivételes kedvencem! Adele- Rolling In The Deep!- mikor megpendültek először a gitárhúrok, szinte visszatértem a gyerekkoromba. Mikor az egyik idősebb lánnyal énekeljük ezt a suliban. És mindenkinek tetszik. Akkor még azt mondták, hogy nem elég erős a hangom ezért nem is hallatszottam a másik lány mellett nagyon. De most ez ellen teszek! Bele adok apait-anyait! Beleéltem magam a számba. Emlékszem mikor is koromban mindig azon álmodoztam, hogy énekes leszek. De akkor mindig előjött a reális énem és azt mondta: „Hogyan lennék én énekes? Nincs is olyan jó hangom…” És akkor mindig jött a suli bunkója és a képembe mondta: „Ilyen szeretnél lenni? –mutat egy énekesre a címlapon- Először talán meg kéne tanulnod énekelni!” De ennyi! Tetszik a hangom az embereknek! És vajon mi lett azzal a kis gonosszal? Azt nem tudom. De nem is baj. Nélküle is van életem.

- Köszönöm ezt a csodás estet, de nekem mennem kell! Jó estét London!- a szünetekkel együtt van most 8 óra. Holnap kilencre jön Kitti gépe. Lehet, hogy kicsit túlzásba vittem, ezt az éneklést? Végülis nem koncerten vagyunk. Na mindegy a közönségnek tetszett – mosolyogtam magamban.

*Louis*

Amióta megtudtam, hogy van még egy testvérem, csak rajta kattog az agyam. Meg akarom keresni. De hol lakik? És hogy fog kinézni, ha azzal állítok oda, hogy Szia Louis Tomlinson vagyok, a te testvéred! Ott kapna szívrohamot. Mit tegye… Megvan! Meg kell látogatnom Eriket! Ő biztos tud nekem segíteni! Viszont akkor vissza kell mennem Londonba. Mindegy legálabb tudok intézkedni minden ügyben. De addig is a kis eldugott lakásomban kell laknom- gondolkoztam magamban miközben pakoltam a bőröndjeimbe
.- Louis, miért pakolsz ?– nem is vettem észre, hogy közben bejött Daisy.

- Visszamegyek Londonba, hogy meg tudjam keresni a nővérkédet.

- Majd bemutatod nekünk is? – jött be a szobámba Pheobe is

- Hát persze Törpök. De most hagyjatok picit pakolni, hogy minél előbb találkozhassatok Stellával – jó egy kicsit hazudtam nekik. De azt még sem mondhattam nekik, hogy: Akkor biztos, hogy bemutatom ha nekem se rakja ki a szűrömet! Na az egy, fura lenne, kettő nem értenék meg. Már csak abban bízok, hogy Stella inkább ájul a karjaimba a meglepettségtől, mint hogy rám csapja az ajtót…

*Stella*

Már reggel hét óta fenn vagyok, annyira izgulok, hogy Kittinek kilenckor megjön a gépe. Gyorsan reggelire megpróbáltam összedobni egy palacsintát. Csak hogy én béna vagyok a konyhában! Az is csoda hogy ezt meg tudtam csinálni háromnegyedóra alatt. Akkor még csináltam hozzá túrót - ami szerencsére nem olyan nehéz –pont úgy, ahogyan én szeretem. Na, ebből rögtön benyomtam 7-et, tudom, hogy sokat eszem, de nem tehetek, róla én ilyen vagyok. Ezért van egy pici pocakom. Amúgy sem szeretem azokat a lányokat, akik csont vékonyak. Miért jó az, ha egy modellnek koplalnia kell a munkájáért? Nem értem… Bár mióta táborba voltam nem eszek olyan sokat, szóval fogytam.  De isten mentsen, nem koplalok! Egy nap háromszor (vagy kevesebbszer, nem vagyok mindig éhes.) kajálok. De az eredeti témához visszatérve a maradék palacsintát betettem a mikróba, hogy ne hűljön ki, a túrót pedig a hűtőbe. Elmosogattam, de nem siettem így máris negyed kilenc lett. annak köszönhetően, hogy bénáztam a konyhában most kapkodhatok a ruha kiválasztásban. Szerencsére öt perc alatt elintéztem és tűrhető külsőt varázsoltam magamnak:

http://www.polyvore.com/cgi/set?id=93434706

A hajamat egy pink gumival copfba fogtam. Hívtam egy taxit ami 45-re ki is jött. Pont időben, mert a reptérig 15 perc az út. Mikorra odaértem ki fizettem a fuvart és boldogan sétáltam be a várakozóba. Nagyon izgultam mikor megszólalt a hangosbemondó. „ A Magyarországból Londonba tartó gép leszállt” Majdnem sikítottam örömömbe, hogy láthatom barátnőmet. A szememmel kerestem, de nem találtam. Talán mégsem jött? Kicsit szomorú lettem. Viszont valaki megkocogtatta a vállamat. Mikor hátra fordultam Kitti mosolygós arcával találtam szembe magamat.  Rögtön a nyakamba ugrott, csomagjait a földre dobva.

- De régen láttalak- mondta

- Én is téged, de szerintem induljunk haza, biztos hogy fáradt vagy és van otthon palacsinta.

- Most kivételesen jó lett, vagy rendelted?

- Képzeld el most jó lett – vigyorogtam

- Ügyes vagy . 17 éves korodra meg tudsz csinálni egy palacsintát– hát igen. Ő valamennyire tud főzni de, mondjuk ő sem profi szakács.

- De héé, mást is tudok már csinálni. Például Pizzát – bólogattam, mint a kutya.

- Jó békén hagylak csak azért, hogy ezt befejezd. De induljunk, mert fáradt vagyok – nyöszörgött

- Oké, megyünk, nyugodj le, otthon aludhatsz egy jót a saját szobádba.

- Hogy miii? – fordult felém hirtelen. Hát igen meglepetés volt a szobája, de ahogy látom meglepődött – Ne mond! Ez komoly… Ááá! És milyen színű? Nem kellett volna rám költened a pénzedet. De nagyon nagyon nagyon kösziiiii – ugrott a nyakamba már megint.

- Nem mondok el róla semmit! Ha hazaértünk megkajálsz és az én szobámban alszol azért, hogy majd ha felkelsz, véleményt tudj mondani a birodalmadról.

- De gonosz vagy – vágta be a mű durcát, de nem tartott sokáig mikor elröhögte magát a taxiban